Miklya Zsolt: Kis fogalomtár és búcsú

 

Illusztráció: Szabó Imola Julianna

 

Tanika – tunika (lat) mint rövid lepelruha, hogy lehessen benne futni; tanka (jap) mint hosszúvers, de nem világhosszú; tanítócska (hun) mint pedagógus, aki még mindig tanul; kicsi tankocka (digi) mint önjáró írógép, de azért nem robot; tanika (mese) mint virágnév, illata beazonosíthatatlan

Viharmag – viharbelső szélcsenddel, magnetikus, vibratikus, flegmatikus, szimpatikus, enigmatikus, de nem apatikus, „ez van” üzemmódban

funkcióöröm – lassú őrlés, benső malomhang, patakhang, madárhang, géphang, kinek mi

csak – létige létállapotot jelölő helyettesítője

lélekajtó – átjáró utolsó ölelésre és őrlésre, visszajáró nélkül

cél – inverz léc, amit hol leverünk, hol átugrunk, hol alá telepszünk, holott csak az állványzat lebontandó eleme

kimerülő kutyaól – digitális élőhely mellőzött karaktereknek, naponta szükséges feltöltéssel – a bioház bolhás őse

ribizli – instant táplálékforrás, levegőből, illatokból granulált sűrítmény

nagymama lekvárja – sűrű bizalomesszencia, napi egy-két kanál elég belőle, testvére a reménybefőttnek

löszmélyút – az úton járás történelmi lenyomata a felszín alá süppedő, gyökérfüggő térben

erdősztyepp – növényi életmódkísérlet, amit az ember részben elfelejtett, részben kiirtott, de egy kis részt megőrzött, és nem csak a mesében

 

Búcsúznak Tanika és társai,
a kisszékelyi Lázár Ervin alkotótábor kerekerdő-lakói,
bízva a mesében, hogy megtalálja azt, akit keres.

Kovács Réka akvarelljei