Oldalak

2022. szeptember 19., hétfő

Várfalvy Emőke: Nagy fogás Kisszékelyben

 

Illusztráció: Bezerédi Zsófia

 

Már hónapok óta vártam ezt a napot. Csak mama és én meg a tó, amiről annyit mesélt. A tó, amiből végre kifogom azt a halat. Legalább háromkilós lesz. Persze nem fogják elhinni, hogy ki tudtam húzni egy háromkilós halat. Jó, anyáék elhiszik majd, de anyáék mindenre azt mondják, hogy ügyes vagy, kisfiam.

Tami mama segít. Mindent, amit a horgászásról tudok, tőle tanultam. A háromkilósat is kifogjuk. Persze először meg kell találni a legjobb helyet. Mama tudja, hol van. Csak ne lenne ilyen meleg! A meleg nem jó. Lehet, nem lesz kapás, és akkor… Jövő héten a táborban ott lesz minden barátom az osztályból, és ha meglenne a hal...

Mama megállt.

Itt lesz a hely! Ahogy hunyorítja a szemét. Már biztosan látja, hogy hova fogjuk leszúrni a bottartót, és ez itt pont jó, mert bedobásnál semmibe sem akad bele a horog.

Mama leguggol, és int. Valamit lát. Amikor legutóbb kirándulni voltunk, pont ugyanígy intett, és akkor láttunk egy akkora szarvasbogarat, mint egy sportszelet. Olyan hosszú volt. És hatalmasak voltak a szarvai. Még sosem láttam ilyet, nálunk csak poloskák vannak a kertben, meg bodobácsok és persze hangyák. A hangyák néha a konyhába is bejönnek, amitől anya ideges lesz, és akkor egy jó ideig nagyon oda kell figyelni, hogy egy morzsa se essen le a tányérról. Mert a morzsa hangyacsali. Csak tudnám, honnan tudják a hangyák a kertben, hogy itt bent a konyhában a földön van egy pont akkora a morzsa, amit fel tudnak emelni, és el tudnak vinni! A NatGeón azt is mondták, hogy a hangya el tud cipelni egy nála sokkal súlyosabb morzsát is. Mindenki az oroszlánoktól, a cápáktól meg a T-Rextől van oda, pedig azok biztos nem súlyzóznak két oroszlánnal, cápával vagy T-rex-szel. Olyan kicsi karral nem is lehet súlyzózni. A cápának meg karja sincs. Na mindegy.

Odaguggolok a mama mellé. Ilyenkor csöndben vagyunk. Mama azt mondja, a csönd jó rejtőszín, ha bogarakat vagy kisebb állatokat akarsz megnézni munka közben. Mama egy levelet néz, oda is mutat, de nem is kellene mutatnia, látom.

Szitakötők! Ilyen óriásiakat még egyszer sem láttam, pedig horgászás közben mindig repked néhány körülöttünk. Az egyik zöld, a másik olyan színű, mint a falevelek ősszel, amiket a házunk előtt szoktunk összegyűjteni és zsákba tenni, ha már megtelt a komposzt. Elviszik a zöldkukások.

Fura, még sosem hallottam a szitakötők hangját. Olyanok, mintha beszélgetnének.

Egy picit közelebb hajolunk. Lehet, hogy elrepülnek, de...

...de nem. Tényleg beszélnek!

– Most komolyan, képes lennél vízbe fojtani egy lepkét, csak azért, mert félsz a lepkéktől?!

– De ez egy gonosz lepke!

– Nem gonosz, csak nem a virágpor a kedvence, hanem a kabátbélés.

– Most komolyan, aki kabátbélést eszik, pláne egy szép kabátét, az igenis gonosz!

– Lehet, hogy csak nincs szépérzéke.

– Akárhogy is. Rossz lepke! Most mit fog felvenni Őszanyó? Egy likes-lukas kabátba befolyik az eső, bebújik a köd, és a végén még megfázik.

– Tudod jól, hogy Őszanyó tud magára vigyázni, és a póktakács pikk-pakk tesz a lukra egy szép színes foltot, észre sem lehet majd venni!

– De...

– Semmi de! Az a kedves kis barna pillangó nem halhat meg a mesében, és kész! A gyerekek már megszerették, és nem fognak rá haragudni, hogy mert éhes volt, pont az Őszanyó kint szellőző kabátjából harapott egy kicsikét.

– Ott volt egy halom lyukas zokni is.

– Most őszintén, ha választhatsz egy cuppanósan édes, friss őszibarack és egy félig összeaszott, penészes meggy között, melyikbe harapsz bele?

– Jól van, csak védd a lepkéidet, te, te tündérek tündére!

– Ha nincs ötleted, szívesen elkísérlek a meseíró ember kertjébe. Épp érik a körte. Arról csak eszedbe jut valami. Na de látom már a szemeden, hogy tudsz egy jobb véget a mesének.

Az őszifalevél-színű szitakötő meglebegtette a szárnyát.

– Beleszövök egy kisfiút meg a nagymamáját, akik horgászni indultak a Csádé-tóhoz, de háromkilós ponty helyett tündéreket találtak.

– Ez egy elég furcsa fordulat, de tetszik. És hova teszed a lepkét Őszanyó kabátjából?

– Hagyom elrepülni, de csak azért, hogy boldog legyél. Nézd csak, ott száll!

 

 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése