 |
| Illusztráció: Bechtel Helga |
Az eső metrumát mérni a tetőn,
kopogni hagyni a holnapot,
behálózni hajaddal a tarlót,
illanó hajszálakból
ördögszekeret kötni,
rád bízni egy emlékszilánkot,
a vihar magjában
szélcsendet figyelni.
Megtalálni a mártaságot,
a vonat füstjében felismerni,
végigélni a kimondhatatlant,
a sárban menetelést.
A hó kegyelmét nem keresni,
megtalálni egy szempár mélyére
hullva a szívtájéki szorítást,
az idő olvadó nyomaiban.
Felismerni a gyökereket
löszmélyútra tévedt lábnyomokban.
Lehántani a falról az utolsó réteget,
kaparni a tapétaleplet,
a tartófalig visszabontva
varázsolni a kalapból
az idő vasfogát, a feledést.
Széllel szemben lélegezni,
biztosítószöget a bombába
puszta kézzel visszatenni,
elkortyolni az est maradékát,
kettőnk könnyét egyedül nyelni,
rád bízni egy emlékszilánkot,
vihar magjában
szélcsendet figyelni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése