 |
| Illusztráció: Bódi Kati |
Néha kicsit Berzsián akarok lenni,
amikor Hencebonca szeme rám kékül,
és az égi és földi vizek kékek,
Hencebonca bögréből issza a kakaót
és a vizet is, és a bögre kék.
Néha nagyon Berzsián akarok lenni,
amikor elönt a rossz, és belém ül a sötétség,
olyankor duzzogok a sarokban,
amíg Hencebonca mellém ül, és
rámnéz a nagy kék szemeivel.
Néha nem akarok Berzsián lenni,
amikor a fiúk fociznak, és
nem vesznek be a csapatba.
Olyankor a fű zöld, az ég kék.
Hencebonca is focizik és nevet,
és gyűjti lábán a kék foltokat.
Néha senki sem akarok lenni,
amikor kívül-belül esik, fent és lent,
mindegy, honnan nézi az ember,
Hencebonca megjön, és kinyitja-elzárja
a csapokat. És csak a kék
bögrében marad víz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése