Hogyan lettél Cimbora?
Majoros Nóri keresett fel levélben, hogy kérjen tőlem verset egy adventi Cimbora-témához. Ma sem tudom, hogyan talált rám, hiszen korábban nem ismertük egymást, mindenesetre hálás vagyok neki a felkérésért, hiszen addig a csoportosulás létezéséről sem tudtam. Neki köszönhetően csöppentem bele ebbe a klassz alkotóközösségbe.
Mi az a tíz szó, ami először eszedbe jut, ha meghallod a szót: „Író Cimborák”?
Játék, barátság, alkotás, közösség, műhelymunka, ihlet, kihívás, izgalom, csapatszellem, nyitottság.
Szerinted kik olvassák többen a Cimbi oldalt: gyerekek vagy felnőttek? Miért?
Remélem, hogy gyerekek is olvassák és felnőttek is, hiszen mindenkihez szólnak a szövegeink. A közösségi oldalon felnőttismerőseim jeleznek vissza egy-egy cimborás megosztás kapcsán, vannak köztük szülők, pedagógusok, irodalmi szakcsoportok vezetői, művészek, irodalombarátok – akik tovább vihetik az adott témánk, egyes alkotások, vagy az egész tevékenységünk hírét, jó esetben inspiráljuk is őket. A szabadkai EmArt képzőművészeti műhellyel például több témánk kapcsán is jó volt az együttműködésünk, csodás gyerekrajzok születtek az írásainkhoz.
Miért jó, hogy alapvetően online oldal vagyunk?
Ezáltal bárki számára hozzáférhetővé válnak kortárs irodalmi és képzőművészeti alkotások, nem kell hozzá könyvet vásárolni. Persze jó, ha az olvasó kedvet kap egy-egy blogbejegyzés kapcsán ahhoz, hogy az adott szerző munkáit alaposabban megismerje és utánanézzen a könyveinek, de a Cimbi-blognak nyilvánvalóan nem a könyvnépszerűsítés, hanem az irodalom megszerettetése és terjesztése az alapvető célkitűzése.
Alakulhatnak-e ki (szakmai) barátságok egy online közösségen belül? Neked van-e ilyen tapasztalatod a Cimbikkel kapcsolatban?
Több olyan alkotó is akad a csoportban, akiket a Cimbora-tagság és -publikációk, a közös munka révén ismertem meg, és jó, mondhatni baráti viszony alakult ki közöttünk. Klassz dolog a pályatársban/alkotótársban felfedezni az Embert.
Melyik projekt volt a kedvenced a tíz év alatt? Miért? Melyik projektet tartod a legeredményesebbnek? Miért?
Sok kedves projektem volt, sok kedves témám. Alapvetően a nagy, tömeges megmozdulásokat szeretem leginkább, amikor cimborákkal, külsősökkel, illusztrátorokkal dolgozunk együtt, hát még, ha az alkotómunka felvállalt, jó ügyet is szolgál, mint például az Otthonmesék esetében! Pillanatnyilag a legutóbbi ilyen közös nagy megmozdulásunk él bennem a legélénkebben, a Szósátor – Kazak-magyar gyerekirodalmi műhely és az ott született alkotások. Rendkívül inspiráló volt, és egzotikus a kazak nyelv és kultúra folytán. Ma is szívesen olvasom/hallgatom vissza a műhelymunka termését.
Ha négykezest kellene írnod egy Cimbitársaddal, kit választanál? Miért?
Bármelyik Cimbivel boldogan írnék négykezest, de legszívesebben Miklya Zsolttal alkotnék így, „tandemben”. Közel érzem magamhoz a költői világát, és tisztelem a szakmaiságát. Izgalmas irodalmi kaland lenne.
Ha egy mondatban kellene megfogalmaznod az Író Cimborák lényegét, mit írnál?
Irodalmi játéktér nem csak irodalmároknak.
Hogyan ajánlanád a Cimbiket egy most induló, ifjú alkotónak?
Érdemes megpróbálni a műhelymunka jellegű írást, jó alkotói energiákat generál. Ehhez pedig kiváló közösség az Író Cimborák.
Küldetés vagy játék? Tettek mezeje vagy játszótér? Szerinted mi illik jobban a Cimbora műhelyhez: küldetésnyilatkozat, játékszabály vagy ars poetica?
Mindez külön-külön és egyszerre. Nyilván szerzője válogatja, hogy ki hogyan éli meg a műhelybeli létezést, munkát. Számomra elsősorban játék és játszótér, viszont az alkotásnak tétje van.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése