Ami a szívemen…
Sok helyen
vannak háborúk. Ok nélkül gyilkolják egymást, ártatlanok ezrei halnak meg, mert
két ország nem tud ellenni egymás mellett.
Nemcsak most, de
régen is rengeteget háborúztak az emberek. Akkor talán a honfoglalások miatt.
Harcoltak a területek elfoglalásáért, így egyre nagyobb birodalmakat hoztak
létre.
Viszont ami
engem ennél is jobban aggaszt, az a töri. Mármint maga a tantárgy. Honfoglalás
ide vagy oda, ha nagy leszek, feltalálok egy időgépet, visszamegyek az időben
az első háborúig, és lebeszélem őket a harcokról. Azért nekik is gondolniuk
kellett volna ránk, az utókorra, hiszen annyira még ők sem lehettek
szívtelenek, hogy ne értsék meg a lényeget: amíg ők öldösik egymást, addig azt
valaki leírja, és kétezer évvel ezek után mi ezt akaratunk ellenére tanuljuk
meg! Vagy ha még így sem hagyják abba, akkor majd teszek róla, hogy nekik
kelljen megtanulniuk ezt a sok háborút! És akkor talán el sem kezdik, így béke
lehet a földön!
Csak egy
icurka-picurka gond van. Nincs időgépem.
Horváth Emma, 5. b.
Dózsa György Általános Iskola, Kiskunfélegyháza
 |
| Horváth Emma (5.b) illusztrációja |
Békés Márta
Héderű
Az iskolában tilos minden
lövöldözős
gépes játék, még a
minecraft is.
A Tünde néni szerint
nem kéne, hogy a
szüleink
játékfegyvert
vegyenek nekünk.
Ha nem kapnánk
játékfegyvert,
nagykorunkban nem
akarnánk háborút.
Az öcsém 5 éves
koráig
nem is kapott se
puskát, se pisztolyt,
pedig nagyon
hisztizett érte.
Akkor az ujjával
lövöldözött.
Aztán apu
megsajnálta,
de az is lehet, hogy
csak nem akarta,
hogy azt higgyék,
nem telik nekünk
fegyverre,
úgyhogy kapott öcsi
egy játék kardot.
Nem műanyag bóvlit,
hanem igényes
kidolgozású
fakardot.
A szemöldökén most
is van
egy kis
folytonossági hiány,
senki sem látta,
mikor dőlt a
kardjába,
csak az ordításra
figyeltünk fel.
Szegény egy hétig
csak sakkozhatott.
Ott aztán kiélhette
a kegyetlen
hajlamait.
*
A nagybátyám volt
katona,
és szokott mesélni,
milyen volt a
seregben.
Apu ilyenkor
visszahúzódik
a hatdioptriás
szemüvege mögé,
ami megmentette őt a
besorozástól.
*
Apu szerint a
háborút
a játékba és a
sportba kell száműzni.
Bár ő személy
szerint
a békés játékokat
szereti.
Például legóvárakat
épít az öcsivel.
De az öcsi a végén
lerombolja az
egészet,
és vigyorog,
és lövöldözős
hangokat ad ki magából.
*
A nagymamám szerint
a fiúknak a vérében
van
a pusztítás.
Kivéve aput.
Bár azért az apu is
szereti a Trónok
harcát.
De az anyu nem
engedi
nézni nekünk.
Ő mindent utál,
ami brutál.
*
Az iskolában azt
tanuljuk,
hogy a béke milyen
fontos,
de a töri könyvünk
tele van
háborúval,
és meg kell tanulni
az összes csata
évszámát,
ha győztünk,
ha nem.
Ha kicsavarnánk a
töri könyvet,
csöpögne belőle a
vér.
Meg is ünnepeljük,
még a vesztes
ütközeteket is.
Akkor mit papolnak a
békéről?
Mért nem tanuljuk
azt,
hogy mi volt a
divat,
hogy főzték a
lekvárt,
meg hogy milyenek
voltak a hétköznapok?
A fiúk szerint dög
unalmas
lenne úgy a töri.
Lehet, hogy a
férfiak
csak unaloműzésből
háborúznak?
Még a szó is
undorító:
HÁBORÚÚÚÚÚ brrrrr ☹️
Mennyivel szebb az,
hogy HÉ! DERŰ! 😃
Eredeti megjelenés: Héderű
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése