Illusztrátorként kakukktojás vagyok – villáminterjú Bódi Katival

 

 

Hogyan lettél Cimbora?

Dávid Ádám látta egy kiállításomat, akkoriban, amikor néhány leendő Cimbora elhatározta, hogy jó volna egy „gyerekirodalmi játszóteret” csinálni. Az egyik első találkozón már részt vettem, egyedüli grafikusként, azóta gyakran illusztrálom a blogra kerülő szövegeket.

Mi az a tíz szó, ami először eszedbe jut, ha meghallod a szót „Író Cimborák”?

Játék, mese, szabadság, inspiráció, barátság, szervezés, önzetlenség, segítség

Mi az, ami szerinted a legnagyobb érték a cimboraságban?

A személyes ismeretségek, barátságok és a szakmai fejlődés lehetősége.

Mi az, amit nem szeretsz a cimboráskodásban, vagy ami megnehezíti a cimboraságot?

Néha nehéz elérni az embereket, nem kellemes noszogatni valakit a határidők miatt.

Szerinted kik olvassák többen a Cimbi oldalt: gyerekek vagy felnőttek? Miért?

Nem tudom, valószínűleg felnőttek, gyerekeknek. A facebookot és a blogot is inkább felnőtt platformnak tartom.

Miért jó, hogy alapvetően online oldal vagyunk?

Így gyorsabb, könnyebb az egymás közötti kommunikáció, és az érdeklődők is bármikor megtalálják a megjelenő tartalmakat.

Alakulhatnak-e ki (szakmai) barátságok egy online közösségen belül? Neked van-e ilyen tapasztalatod a Cimbikkel kapcsolatban?

Persze, látom, hogyan segítik egymást az írók, a hasonló habitusú emberek nemcsak szakmai, hanem személyes barátokká is válhatnak. Én illusztrátorként kicsit kakukktojás vagyok, egyfajta összekötő ember az írók és a vizuális művészek között. 

 

Bódi Kati: Önkép Chagall nyomán

Segítette-e szakmai előrelépésedet és/vagy személyiséged fejlődését a Cimbi oldal?

Igen. Nagy öröm teljesen szabadon alkotni a legkülönbözőbb Cimbora-szövegekre. Vannak, akikre nagyon könnyű ráhangolódni, a számomra nehezebb szövegek pedig néha kihívást jelentenek, de ez éppen ezért jó. Hasznos tapasztalat együttműködni egy-egy téma szerkesztésében is. Több Cimborának munkákat, kiadói ismeretségeket is köszönhetek, és új kapcsolatokat illusztrátor kollégákkal is. Nélkülük nem sok fogalmam lenne, hogyan működnek a kiadók, mik a trendek manapság a gyerekkönyves szakmában. És közös kiállításokért, megnyitókért is hálás vagyok.

Melyik projekt volt a kedvenced a tíz év alatt? Miért? Melyik projektet tartod a legeredményesebbnek? Miért?

Sok kedvenc van, nem könnyű választani. Kézelfoghatóan eredményes a két alkalommal is (óriási szervezőmunkával) megrendezett Otthonmesék, amelynek eredményei, képek és azokhoz írt szövegek, egy jótékonysági aukcióra kerültek.

Milyen projektet látnál szívesen a következő tíz évben?

Illusztrátorként nekem leginkább inspiráló a felelgetős játék, amikor oda-vissza hat egymásra kép és szöveg, mint például a folytatásos Rongyszőnyeg.

Ha négykezest kellene írnod egy Cimbitársaddal, kit választanál? Miért?

Írni nem nagyon szoktam, az én nyelvem a kép. Álomprojekt lenne számomra olyan könyv, amit együtt találunk ki valamelyik Cimborával, úgy, hogy párhuzamosan alakul egymást inspirálva a szöveg és a kép. És hogy kivel? Sok kedvencem van. Nagyon kedvelem Majoros Nórát, öröm segíteni neki a szerkesztésben is, igyekszem tanulni tőle (bár sosem leszek olyan alapos, mindenre gondoló, jól rendszerező ember). Mészöly Ági témái is mindig megfognak, elképesztő, hogy gyakorlatilag bármilyen korosztályt meg tud szólítani, nagyon fontos témákkal, élvezetesen, és szeretem a rendkívül precíz felkészültségét is. És hát ki ne élvezne olyan vicces íróknak rajzolni, mint Várfalvy Emőke vagy Smelka Sanyi. Ha pedig líráról van szó, akkor nagyon jó elmerülni Miklya Zsolt és Turbuly Lilla verseiben. És sorolhatnám még sokáig (van olyan Cimbora, akivel eddig nem született közös szöveg-kép páros?) Vannak konkrét tervek is néhányukkal, de az élet mindennapi dolgai miatt ezek sajnos halasztódnak.

Ki a kedvenc grafikusod? Miért? Mely cimbis illusztrációját mutatnád meg másoknak? Miért?

Hűha, sok kiváló illusztrátor rajzolt már a Cimbiknek. Én egy olyan fiatal tehetséget szeretnék bemutatni, aki először a Mi lenne, ha... gyerekrajzpályázaton tűnt fel. Fricska Dorka azóta a Metropolitan Egyetem hallgatója, animációt tanul. Remélem, a kivételes képességei és szorgalma nagyszerű lehetőségeket, világszintű ismertséget hoznak majd neki, és talán néha-néha lesz még ideje cimboráskodni is.

Smelka Sanyi írásaihoz sokszor rajzol, egy ilyen közös munkájuk: Ma van a háború

(bárcsak ne volna ennél komolyabb háború a világban...)

Mi a legjobb emléked a cimborasággal kapcsolatban?

Nagyon sok öröm van a közös alkotásban mindig, de a személyes találkozás, intenzív műhelymunka az első Cimbora-táborban Kiskunfélegyházán meghatározó élmény volt. Azon vagyunk, hogy a tíz éves születésnapunk alkalmából is megszervezzünk egy néhány napos találkozót.

Mi az, ami változtatnál a Cimbi műhely működésében? Miért?

Nem könnyen kivitelezhető, de jó lenne többször találkozni személyesen.

Hogyan ajánlanád a Cimbiket egy most induló, ifjú alkotónak?

Ha írsz vagy rajzolsz gyerekeknek, szorongás és megfelelési kényszer nélkül kipróbálnád, megmutatnád magad, ha örülsz nálad tapasztaltabbak tanácsainak és fejlődni szeretnél, csatlakozz az Író Cimborákhoz.

Küldetés vagy játék? Tettek mezeje vagy játszótér? Szerinted mi illik jobban a Cimbora műhelyhez: küldetésnyilatkozat, játékszabály vagy ars poetica?

Küldetés, ami bennünk van, nem a nyilatkozaton múlik. Játék, aminek vannak ugyan szabályai, de annál lényegesebb a sok öröm, amit ad, a résztvevőknek és a közönségnek is.

 

Bódi Kati: Önkép Saul Steinberg nyomán