Szabó Imola Julianna: Mesélj még!

 

(c) Pap Kata

 Mesélj még!
Ajtókról az ablakok helyén. Tájról a szoba nyikorgó padlóján. Télről a nyárban, őszről a vizeknél.
Mesélj a Hold bajszáról, Tejútra görbülve. Mesélj a szélről, őszapók és őzek ösvényén inal a fény.
Az égövek a Föld nyakláncai, tenyered fiókjába rejtsd, ami még szép.
Mesélj.

A kétely és a félelem lyukas marok, etesd a mulandóságot. Ami múlik, az valaha élt. Otthonunk teteje
a szárnya. Éjjelente a repülés körbenő. Mesélj helyette, aki már rég elköltözött. Ahogy mesélj akkor is,
ha már nincsenek szavak. Mesélj a hallgatásban, a várakozásban. Csak mesélj.

Elmorzsolt igéket szórj az éhező cinegéknek. Vasgolyókat a Nap elé. Meséld, hogy ez egy langyos fényhullám, a part nincs messzebb, csak a gyerekkor még.

Visszafelé fejtem az ősz szálakat, vajúdnak a felhők, hasukból bomlik a bolyhos eső. Ajtókból ablakok.
Szobákból táj. A nyár kihűl. Birkák irhája az avar. Zárójeleket fest a hűs idegenség. Behunyt
szemedben kék és arany a mélység, puha a képzelet, álmaidat fonja.
Meséld, hogy majd milyen lesz.
Milyen lesz akkor.
Egyszer.
Majd.
Mesélj.
Még.