Tükör és nyúlleány(c) Szőnyi Gergely
Tükröcském, mondd csak meg nekem,
én vagyok-e a vidéken
a legfehérebb nyúlleány,
vagy akad vakítóbb netán?
Ezek a legújabb krémek,
Japánból való a készlet.
Trallala-tüll, kencefice.
Nincs itthon még senkinek se.
„Bundád csillogó porcelán,
szemed a Csendes-óceán.” –
így Tükör, s a nyúl felvidult,
mi ránca volt, mind kisimult,
mert hisz voltak a szőr alatt,
és ez egy fontos gondolat!
„De mi van, hogyha véletlen,
gyanútlanul egy reggelen
levedled mind, és szőrtelen
- rágondolni is förtelem -
elugrasz majd, hogy nyúlbálozz,
s ott mindenkire csak frászt hoz
ily ráncos, girhes nyúlnémber…
Nem győzöm súgni elégszer –
villog Tükör – a pipere
erre a bajra fityfene.
Jellem kell, nem bundaolaj,
az önimádat, elmebaj.
S mit magáról kegyed vetít,
engem csak elkedvetlenít.
Mert villantom Én a felszínt,
de a Való az, mit behint
mindenféle új kencével,
fehérítő pasztagéllel.
Ám ne vegye tragikusan,
van remény ó nyúlambulam.
Költözzön le a fészbukról,
unalmas már, mit kiposztol,
legyen csak simán nyúlleány,
az egyszerű az új vagány!”
Tükröcském, mondd csak meg nekem,
normális vagy te egészen?
A legfehérebb nyúlleány
vagyok, és ilyet nem kreál
többet az isteni végzet,
mostantól a hátam nézzed!
Trallala-tüll, kencefice.
Nincs itthon még senkinek se.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése