Kátai Letti: Bikiniszezon

 

Tündöklő fényárban,

Balaton vizében:

halszagú dunnában

lubickol békésen

egy-két-há’

szép kislány

sellőbukfencet hány.

Napozik, lebarnul,

cseverész, s huncutul

fennhordja kis orrát,

mint kényes

vitorlát.

 

Türkizkék habokból,

mennyei éterből,

csillanó homokból

negyven fok meleg dől.

Kék-zöld-rőt

bikini

jól passzol, mind csini.

Ki legény, az csak les,

mint egy ugrifüles

pattan és bókol hát

negédes

poémát.

 

Bűbájos hölgyekről,

tündéri csajszikról,

mosolygós nőcskékről

megannyi dallam szól.

Lágy szellő

mozog már,

reszket a homokvár.

Vatta lesz a cukor,

eljöhetsz bármikor

csobbanni a strandra.

Elbájol,

szavamra.

 

Friss kukoricából,

roppanós virsliből,

fűszeres kolbászból

ezernyi darab fől.

Felröppen

a labda,

ki kapja, az marja,

s eldobja jó messze:

loccsan a víz szerte.

Sikkant, kit eltalál,

prüszkölve

kandikál.