 |
| Illusztráció: Szabó Zelmira |
Egy fuvarosló parainézise
Családnevem Muraközi.
Apám sokszor mondta: Fiam,
erényünk a stabilitás
meg a munka, nem az iram.
Lóversenyről ne álmodozz!
Táltoslábat honnan veszel?
Nézz a patádra. Légy okos!
Hámba fogva boldog leszel.
Hamuban sült pogácsával
szegény gyerek hová legyen?
Minek neki ganéjon hált
aranyszőr az üveghegyen?
Talál úgyis talponállót,
hogy a talpa rég nem tüzes.
De a tiéd vasalt marad
akkor is, ha nem vagy ügyes.
Őshazád két határfolyó
köze, nevük Dráva, Mura.
Pusztított a történelem,
megtartott annak az Ura.
Adj hálát az nevedért, hogy
nem vagy árva Csallóközi.
Adj hálát a karokért, ki
a kantárt fejedre köti.
Száll még arra annyi áldás,
nem győzöd a terhét, Fiam.
Tudod, többet ér a haza,
mint a gyarló tenyésziram.
Horvát kanca volt az anyád,
osztrák sógor az ostorod.
Magyarország lett a tanyád,
nemzeti parkja otthonod.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése