 |
| Illusztráció: Zsengellér Lizi |
Nyulász Péter: Telem
Nyugalom, Csillagom! Egy nap
lesz egy hold föld, hol kel a zab
s mellette marad még elég terem,
hol felépülhet egy terem,
ahol tarthatom, ami terem.
S akkor a jólét is ott terem,
hol ama magot a kamrámba rakom lomha halomba,
ha pedig tele a fele, loholok a malomba -
még a nyári hőségben, s így aztán
bőségben telik a telem.
Illusztráció: Tuza Edit
Miklya Zsolt: Múzeumi tárló
Egy ökörszem
egy szamárfül
egy medvetalp
egy macskabajusz
Egy pitonbőr
egy tevepúp
egy leopárdfolt
egy páviángallér
Egy zergetoll
egy rigócsőr
egy zebracsík
egy fecskefarok
Egy flamingónyak
egy kenguruzseb
egy krokodilkönny
egy oroszlánkarom
egy elefántormány
egy teknőcpáncél
egy ámbráscetfog
egy pókhálófonal
egy pávaszempikkely
egy bagolysuhanás
egy roppanó gally
a talpam alatt
Lackfi János
A HANGYA ÉS A TÜCSÖK - VÁLTOZATOK
2.
Egész nyáron által dolgozott a tücsök,
Hogy legyen kenyere, ne csupán egy csücsök.
Csak a hegedűjét nyaggatta a hangya,
Mint ajtónyikorgás, olyan volt a hangja.
Közeledni érzi a tücsök a vesztét,
Odamegy, hogy adjon pár hegedűleckét.
A hegedülésbe magát beleélte,
A hangya meg eltűnt, mire körbenézne.
Hazamenvén látja, hogy üres a kamra:
– A rohadt életbe, tolvaj volt a hangya!
3.
Egész nyáron által dolgozott a hangya,
Gyűjtötte a morzsát majd beleszakadva.
Csak a hegedűjét nyaggatta a tücsök,
Nem maradt kenyere, mindössze egy csücsök.
Odament a hangya, rögtön szidni kezdte:
– Télen, ha majd koplalsz, jussak az eszedbe!
– Figyelj, hangya koma, úgyis rövid a lét,
Itt a kóser szilva, gurítsuk le a lét!
Egész késő őszig mattrészegek voltak,
Folyton csak piáltak, közben meg daloltak.
Tél jöttén ott hevert a tücsök s a hangya
Boldogan, részegen és halálra fagyva.
Illusztráció: Szüdi János
Lackfi János
A HANGYA ÉS A TÜCSÖK - VÁLTOZATOK
2.
Egész nyáron által dolgozott a tücsök,
Hogy legyen kenyere, ne csupán egy csücsök.
Csak a hegedűjét nyaggatta a hangya,
Mint ajtónyikorgás, olyan volt a hangja.
Közeledni érzi a tücsök a vesztét,
Odamegy, hogy adjon pár hegedűleckét.
A hegedülésbe magát beleélte,
A hangya meg eltűnt, mire körbenézne.
Hazamenvén látja, hogy üres a kamra:
– A rohadt életbe, tolvaj volt a hangya!
3.
Egész nyáron által dolgozott a hangya,
Gyűjtötte a morzsát majd beleszakadva.
Csak a hegedűjét nyaggatta a tücsök,
Nem maradt kenyere, mindössze egy csücsök.
Odament a hangya, rögtön szidni kezdte:
– Télen, ha majd koplalsz, jussak az eszedbe!
– Figyelj, hangya koma, úgyis rövid a lét,
Itt a kóser szilva, gurítsuk le a lét!
Egész késő őszig mattrészegek voltak,
Folyton csak piáltak, közben meg daloltak.
Tél jöttén ott hevert a tücsök s a hangya
Boldogan, részegen és halálra fagyva.
Illusztráció: Szüdi János
Illusztráció: Vadas Máté
Fodor Veronika: Apróhirdetés-rovat
A hirdetőiroda szerkesztősége már reggel 7-kor kinyitotta az ajtót. Borz kisasszony akkurátusan fordította el a NYITVA feliratot, a láncon himbálózó táblácska sokáig kopogott a tejüvegen. A hirdetni vágyók csak úgy ömlöttek be az ajtón. Na, jó, volt, aki repült, volt, aki csúszott és akadt, aki a földön szedte a lábait.
Az apróhirdetések egy része Jupiter úrhoz tartozott, aki mondhatni már vén róka volt a bizniszben. Tintafoltos asztalánál már kisebb tumultus alakult ki. És Jupiter ettől nem volt túlságosan boldog. Laposan nézett ki sildes sapkája alól miközben cigarettafüst borította homályba. Éppen kávézott, sorban a hetediket itta. Jobb hamar elkezdeni ezt az egészet, mielőtt megérkeznek a bogaras hirdetők. Múltkor is mi volt:
„Angolórákat ad
Rockfortba végzett
sajtkukac.
Jelentkezhet egyén
vagy kupac.”
Szerencse, hogy a kulturális hirdetéseket átvette a Pacsirta.
– Na, akkor lássunk hozzá! – morogta. – Ki az első? KI AZ ELSŐ? – ismételte meg a kérdést, mert nyüzsgésben nem hallatszott. És különben is, ki érti, hogy mit mond a róka, ugye?
– Én lennék – válaszolta nagyon halkan egy katica, és felrepült az íróasztalra Jupiter ceruzája mellé.
– Mi a téma, kérem? – kérdezte a róka.
– Házasság – súgta a katica.
– Ön hány pettyes?
– Hét talán. Ritkán látom a hátom – fordult meg a bogár, hogy megmutassa pettyeit.
– Rémes, mert az elképzelése téves. Hat pettyet számoltam – mondta Jupiter és kivette a füle mögül a ceruzáját.
A katica elsápadt: – Mi lesz így velem? Kinek kellek hat pettyel?
– Majd a hirdetés megoldja. Gondolom. Van egyéb kívánalom?
– Hat vagy hét petty egyre megy, de harlekinek kíméljenek!
– Persze, fő az összhang. Ehhez mit szólna? – köszörülte meg a róka a torkát.
Hatpettyes katica házasodna,
pislogna párjára vágyakozva.
S hogy ne legyen a kapcsolatban semmi kín,
a hitvese ne legyen harlekin.
– Nem is tudom. Ön szerint ez beválik? – kérdezte a katicabogár bizonytalanul.
– Ha a szerelem nem jönne össze mégse’, vendégem egy újabb apróhirdetésre! – válaszolt magabiztosan Jupiter, mire a katica elégedetten távozott.
– Következő?
– Üdvözlöm, Jupiter úr! – köszönt vékonyka hangon egy szitakötő. – Képzelje, új vállalkozásba kezdtem! – mesélte lelkesen. – Igyekszem beszőni egy piaci rést. A múlt héten olvastam a rovatban:
„Kombinált háló-ebédlő
Póknál.
Életfogytig jótáll.”
– Hálókat szeretne szőni? – kérdezte a róka érdeklődést mímelve.
– Inkább megpróbálnám a szitakötést, ha már egyszer… Ugye érti? – kacsintott a szitakötő. – Baldachinokra gondoltam.
– Azt hittem szitára – vakargatta meg a feje búbját Jupiter.
– Menni fog? – kérdezte a szitakötő picit aggódva.
Jupiter köhintett:
Megszűnik majd minden baja,
ha baldachinban múl’ a nyara.
Várja a kertben sok langyos este,
csak az ügyes szitakötőt keresse.
– Tessék, remélem megfelel – bökte oda a róka unottan.
– Az majd kiderül a megrendelésekből. Ugye – válaszolt a szitakötő és elröppent.
Jupiter felemelte a poharát és kiitta a víz felét. Kimerítő az apróhirdetés-készítők élete. Még el sem emelte a szájától a poharat, megérkezett a következő hirdetni vágyó. Egy bolha.
– Kedves róka úr, nem igazán vagyok elégedett a múltkori apróhirdetés eredményességével. Élni szeretnék a garanciával – mondta a bolha fennhangon, folyamatosan ugrálva. Jupiter szemei folyamatosan követték a mozgást, le és fel, majd fel és le.
– Mi is volt az, kérem? – kérdezte szédelegve.
– Mondom is – válaszolt a bolha, nem kevésbé magasakat ugorva:
„Kaszkadőrnek menne
bátor mozibolha.
Lyukas alsókba is
beugorna.”
A róka fél szemével a reklamálót követte, a másikkal üres kávés- és vizespoharát bámulta. Gondolkozott.
Ezt a hirdetést, most sem tudom szebben.
Örüljön, hogy nem lett csattanó a versben.
Szavalta Jupiter, és ráborította a vizespoharat a reklamáló bolhára.
Illusztráció: Vadas Máté
Fodor Veronika: Apróhirdetés-rovat
A hirdetőiroda szerkesztősége már reggel 7-kor kinyitotta az ajtót. Borz kisasszony akkurátusan fordította el a NYITVA feliratot, a láncon himbálózó táblácska sokáig kopogott a tejüvegen. A hirdetni vágyók csak úgy ömlöttek be az ajtón. Na, jó, volt, aki repült, volt, aki csúszott és akadt, aki a földön szedte a lábait.
Az apróhirdetések egy része Jupiter úrhoz tartozott, aki mondhatni már vén róka volt a bizniszben. Tintafoltos asztalánál már kisebb tumultus alakult ki. És Jupiter ettől nem volt túlságosan boldog. Laposan nézett ki sildes sapkája alól miközben cigarettafüst borította homályba. Éppen kávézott, sorban a hetediket itta. Jobb hamar elkezdeni ezt az egészet, mielőtt megérkeznek a bogaras hirdetők. Múltkor is mi volt:
„Angolórákat ad
Rockfortba végzett
sajtkukac.
Jelentkezhet egyén
vagy kupac.”
Szerencse, hogy a kulturális hirdetéseket átvette a Pacsirta.
– Na, akkor lássunk hozzá! – morogta. – Ki az első? KI AZ ELSŐ? – ismételte meg a kérdést, mert nyüzsgésben nem hallatszott. És különben is, ki érti, hogy mit mond a róka, ugye?
– Én lennék – válaszolta nagyon halkan egy katica, és felrepült az íróasztalra Jupiter ceruzája mellé.
– Mi a téma, kérem? – kérdezte a róka.
– Házasság – súgta a katica.
– Ön hány pettyes?
– Hét talán. Ritkán látom a hátom – fordult meg a bogár, hogy megmutassa pettyeit.
– Rémes, mert az elképzelése téves. Hat pettyet számoltam – mondta Jupiter és kivette a füle mögül a ceruzáját.
A katica elsápadt: – Mi lesz így velem? Kinek kellek hat pettyel?
– Majd a hirdetés megoldja. Gondolom. Van egyéb kívánalom?
– Hat vagy hét petty egyre megy, de harlekinek kíméljenek!
– Persze, fő az összhang. Ehhez mit szólna? – köszörülte meg a róka a torkát.
Hatpettyes katica házasodna,
pislogna párjára vágyakozva.
S hogy ne legyen a kapcsolatban semmi kín,
a hitvese ne legyen harlekin.
– Nem is tudom. Ön szerint ez beválik? – kérdezte a katicabogár bizonytalanul.
– Ha a szerelem nem jönne össze mégse’, vendégem egy újabb apróhirdetésre! – válaszolt magabiztosan Jupiter, mire a katica elégedetten távozott.
– Következő?
– Üdvözlöm, Jupiter úr! – köszönt vékonyka hangon egy szitakötő. – Képzelje, új vállalkozásba kezdtem! – mesélte lelkesen. – Igyekszem beszőni egy piaci rést. A múlt héten olvastam a rovatban:
„Kombinált háló-ebédlő
Póknál.
Életfogytig jótáll.”
– Hálókat szeretne szőni? – kérdezte a róka érdeklődést mímelve.
– Inkább megpróbálnám a szitakötést, ha már egyszer… Ugye érti? – kacsintott a szitakötő. – Baldachinokra gondoltam.
– Azt hittem szitára – vakargatta meg a feje búbját Jupiter.
– Menni fog? – kérdezte a szitakötő picit aggódva.
Jupiter köhintett:
Megszűnik majd minden baja,
ha baldachinban múl’ a nyara.
Várja a kertben sok langyos este,
csak az ügyes szitakötőt keresse.
– Tessék, remélem megfelel – bökte oda a róka unottan.
– Az majd kiderül a megrendelésekből. Ugye – válaszolt a szitakötő és elröppent.
Jupiter felemelte a poharát és kiitta a víz felét. Kimerítő az apróhirdetés-készítők élete. Még el sem emelte a szájától a poharat, megérkezett a következő hirdetni vágyó. Egy bolha.
– Kedves róka úr, nem igazán vagyok elégedett a múltkori apróhirdetés eredményességével. Élni szeretnék a garanciával – mondta a bolha fennhangon, folyamatosan ugrálva. Jupiter szemei folyamatosan követték a mozgást, le és fel, majd fel és le.
– Mi is volt az, kérem? – kérdezte szédelegve.
– Mondom is – válaszolt a bolha, nem kevésbé magasakat ugorva:
„Kaszkadőrnek menne
bátor mozibolha.
Lyukas alsókba is
beugorna.”
A róka fél szemével a reklamálót követte, a másikkal üres kávés- és vizespoharát bámulta. Gondolkozott.
Ezt a hirdetést, most sem tudom szebben.
Örüljön, hogy nem lett csattanó a versben.
Szavalta Jupiter, és ráborította a vizespoharat a reklamáló bolhára.
illusztráció: Halász-Géczi Ágnes
SMELKA SÁNDOR: Romhányi
illusztráció: Halász-Géczi Ágnes
SMELKA SÁNDOR: Romhányi
 |
| (c)Szeidl Andrea |
 |
| (c) Bódi Kati |
Tegnap hosszas hezitálás és némi belső huzavona után hazacipeltem egy nagy kaspót. A barkácsboltban, ahova bementem, óriási volt a választék. Első pillanatban vissza is hőköltem, hogy fogom én itt megtalálni a megfelelőt. Bevallom, megfordult a fejemben, hogy hagyom az egészet, kibírja még a Pachira Aquatica egy darabig. Különben is, legyen csak hálás, amiért anno a kidobás elől megmentettem a boltban és hazahoztam a ványadt és satnya törzsével együtt.
3x borult le a bicikliről a kaspó, áldottam az eszem, hogy a szisztematikus gondolkodásom eredményeképp egy nád-műanyag kaspót választottam. Az agyag persze jobb lett volna, de az már önmagában nehéz és a macskaellenes kövekkel és a több liternyi földdel is számolnom kellett.
Megküzdöttem a beépített öntözőrendszer felépítésével, a gesztenye boldogan tárta szét a leveleit, a macska pedig némi berzenkedéssel vette tudomásul, hogy ezt a földet sem fogja tudni kikaparni.
A Pachira Aquatica tehát új otthonba költözött.
Miért mesélem el mindezt?
Mert ugyanez történt velünk, szerkesztőkkel és szervezőkkel az Otthonmesék második felvonásában. Ez történik nap mint nap az Utcáról Lakásba Egyesülettel. Döntések sokaságát kell naponta meghozni, szempontok ezreit figyelembe venni ahhoz, hogy megszülethessen az az eredmény, amit a blogon olvashattatok március óta és az a több, mint egymillió forintnyi összeg, ami az ULE munkáját segíti, és amiből végül újra otthonok teremtődnek, ahol emberek boldogan tárják szét a karjukat, hogy gyökeret eresszenek és növekedjenek.
Két fontos dolgom van még, köszönetet mondani az ULE-nek és Kovács Verának.
Köszönetet mondani Lázár Zsófinak és Bódi Katinak.
Köszönetet mondani Miklya Zsoltnak.
Köszönetet mondani az összes Cimbinek, akik dolgoztak ezen a projekten. Az Illusztrátor Pajtiknak.
Nektek, Olvasóknak.
KÖSZÖNÖM!
És végül szeretném felhívni a figyelmet a freeSZFE aukciójára, akik az Otthonmesék apropóján kerestek meg minket, és akiknek nagyon drukkolunk. Többek közt minket is megtaláltok majd náluk.
Itt találjátok őket: https://www.facebook.com/
 |
| (c) Szegedi Katalin |
Kovács Vera - Bak István
Kutyakölykök
MG-nek Z/X nélkül
Mennek a házak
 |
| (c) Másik Zsófi |
Jönnek a házak, mennek a házak,
lánctalpon görögnek, gólyalábon járnak.
Viszik a tévét meg a szúnyoghálót,
a központit, a légkondicionálót,
viszik a függönyt, viszik a csapokat,
kalickák alatt a lehullott magokat.
Jönnek a házak, mennek a házak
pörögve, kúszva százak és százak.
Falaik közt fák nélküli erdők,
folyók víz nélkül, és mennyi felnőtt!
Csillagtalan bennük az éjszaka,
Hold nélküli bennük az éj ege,
ám énnékem, ám énnékem
ég a házam ideki,
hálótársam Pom Pom, Vackor,
Berzsián és Dideki.
 |
| (c) Zengővári Judit |
KIKELET
 |
| (c) Krizbai Gergely |
Elfogy a fagy, s megy a tél is vele, cimborám!
Még két hét, és olvad a koszlott jég talán:
csak túléled a varjas nyomorú időt,
s elkezdődhet a fesztivál!
Várd csak, hiszen úgy lesz: jön majd megin’ új tavasz!
És több áldozatot nem szed a híd alatt,
megfáradva, a tél: már valahogy megél,
mind ki ezentúl megmarad!
Foszlik az elkoszlott hó csonka padok tövén,
s mint jó hír, idelenn végig a csarnokon
langyos léghuzat árad – a komor hajót
fordítsd akkor a fény felé!
Vagy még jobb, ha a mély kikötő öblén hagyod
ormótlan tutajod, kartonon úsztatott
dunnád – csak a tested vidd, makacs életed:
kényeztesse a szép idő!
VÁROSI TÉLBEN UTCAGYEREK
Nyüzsgő december hava pereg
a téren, hol minden nap átmegyek.
Ház alján kóbor macska remeg:
városi télben utcagyerek.
Különböznek a fegyvernemek
a téren, hol minden nap átmegyek:
van, aki sír, a keze rebeg,
a másik valami áldást hebeg,
vannak kullancsok, szemtelenek,
bénák, zenészek, feltárt sebek,
meg ez a fázós macskagyerek,
ez a kis néma, girhes beteg.
Ez nem kér, nem vádol, nem kesereg.
Mégis mit tegyek mit tehetek –
soványka hátában parapetek,
áll csak: dől rá a bűzös meleg.
 |
| (c) Deák Panka |
Sodródásban
Billen a ladik,
billen a lélek,
jobbra, balra, előre, át,
lelkes állatok szemei
tükrök a mélyben,
tarajos hullámok
fürösztik az óceánt.
Kurta neszek zaja kel
ahogy hintál a csónak,
a lélek minden billenésnél
egyensúlyt keres,
jólesne némi zöld, némi tűz –
moha és kova a tenyérbe,
kenyér és bor is,
forró, fűszeres.
A pillanat madarak
röptével mérhető,
szárnyukkal simítják
az ég sápadt homlokát,
a part, a part hol lehet –
fürkészel, tarajos hullámok
fürösztik az óceánt.
Akár bálnák kékfényű háta –
partvonal lejt a horizont alatt,
feltűnik, eltűnik, a ködbe vész,
látni egy pillanatra ismét…
Csak az irányt, az irányt tartsd, barátom,
és bízd a napra, a vízre, a szélre magad!