Felhőszakáll
 |
| (c) Szoboszlay Eszter |
Tegnap is kint állt télikabátban az öreg,
aki szakálla mögé rejti a felhőket.
Apa azt mondta, illene venni tőle egyet.
Láttam apán, hogy nagyon igyekszik.
A felhőszakállú bácsi meg jobban
reszketett, mint kezében az újság,
hallottuk, hogy mások kicsúfolják.
Apa a pénzét kereste, de a másik
kabátjában maradt. A bácsira néztem,
magasra, ahol a felhő dagad. Volt egy
százasom, a sarkon apa kezébe gurítottam.
Ha nem adunk, megfázik jobban.
Sárga sálgomoly feküdt a bácsi helyén,
mintha a betont óvná, meg ne fázzon,
mintha a nap ejtette volna le a nyakáról.
Apa leguggolt: Gyere, tegyük ide mellé!
Elképzeltem, hogy a bácsi állán a felhő
úgy olvad el, mint a sál alatt a hó.
Kicsit aggódtam, de másnapra a pénz
a sállal együtt eltűnt, mint a felhőtakaró.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése