 |
| (c) Endrődi Kata |
Anyu, ma találtam az utcán egy vödör krétát.
És találtam az utcán egy barátot.
Majdnem olyan maszatos volt, mint én.
A neve utcadísz bácsi.
Az oviból jöttem hazafelé, és ő ott volt a nagy kukadoboz mellett.
A földön feküdt szótlanul, kicsi párnával.
De én szóra bírtam, nagy lármával.
Megkérdeztem, kemény-e a föld?
Utcadísz bácsi azt mondta, hogy puha, ha ágy is van rajta.
Megkérdeztem, tud-e rajzolni krétával?
Ő csak rázta a fejét, nem tud.
Én bólogattam, hogy tudok.
Nemcsak krétával.
Utcadísz bácsi megkérdezte, hogy micsodát?
Fogtam a vödör krétát, és megmutattam.
Húztam vonalat a nap felé.
Nem tudtam, mennyit.
A bácsi mondta, hogy négyet.
Azok voltak az ágylábak.
Fogtam a vödör krétát, húztam vonalat az ovi felé.
Nem tudtam, mennyit.
A bácsi mondta, hogy egyet.
Az volt az ágy lapja.
Megkértem utcadísz bácsit, hogy feküdjön rá.
Csak úgy tudtam hozzászabni az ágyat.
Ő nevetett, és ráfeküdt.
Sajnos az ágy rövid volt.
A barátom lábai lelógtak, ezért tovább szabtam.
Utcadísz bácsi mondta, hogy takarónak is örülne.
Megrajzoltam, többet is.
Minden napra egyet.
Mintákat is rajzoltam rájuk.
A hétfői takaró napmintás volt, amin a nap sosem ment le.
Még télen sem, mert akkor utcadísz bácsi nem fázik.
Ő a meleget szereti.
A keddi takarón kádba folyt a víz.
Habfürdőt is tettem bele.
Utcadísz bácsi szereti a habot.
A szerdai takarón ruhák lógtak a szárítón.
És mindegyik utcadísz bácsi méretében.
Fényes cipőt is rajzoltam, hogy utcabálba mehessen.
A csütörtöki takarón zene szólt.
Utcadísz bácsi felkért egy táncra, és táncoltunk.
A szél megtapsolt minket.
A pénteki takaró sátrat vert a hegy alján.
Utcadísz bácsi libegőbe szállt, és felvitte a magasba.
A magasból integetett, ahogy rajzoltam.
A szombati takaró tengerre nézett.
Utcadísz bácsi hajóskapitány volt.
Fogta a kormányt és tekerte, pont amerre rajzoltam.
A vasárnapi takaró családtól volt hangos.
Voltak rajta kicsik és nagyok.
Mindenki szerette rajta utcadísz bácsit.
A barátom szeme ettől vizes volt.
A végén megkérdezte utcadísz bácsi, hogy ebédet tudok-e rajzolni?
Mondtam, hogy csak tortát.
De emeletest, krémlifttel!
Utcadísz bácsi nevetett és korgott hangosan.
Anyu a szekrényhez lépett, és takarót vett elő.
A hűtőhöz lépett, és felvágta a tortát.
Elmentünk a kukadobozhoz.
A barátom aludt és álmodott a puhán rajzolt ágyban.
Anyu betakarta utcadísz bácsit.
Nem remegett.
Anyu a tortát letette a földre.
Holnap is jövök a barátomhoz.
Annyi mindent rajzolhatok neki.
A vödörben van még kréta.
Lehet, hogy sosem fog kifogyni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése