Kanat Kaiym: Verebek a kalitkában

 

Illusztráció: Lázár Zsófia

Kulcsszavak: kicsi, sötét, ital (кішкентай, қараңғы, сусын)

A falu, amelyben Szelim lakik, nincs messze a várostól, a fiú mégsem járt még ott soha. Bezzeg Jermek, az unokatestvére a városban él, és erre nagyon büszke is. Folyton arról mesél, hogy van ott állatkert, cirkusz és rengeteg szökőkút. Szelim a tévében is látja nap mint nap, milyen csodás hely az a város, és már régóta álmodozik arról, hogy egyszer majd ő is elmehet oda.

Micsoda szerencse éri! A nagynénje végre elviszi Jermekhez látogatóba. Elmennek együtt az állatkertbe, és végre megcsodálhatja a város szökőkútjait. Az utcák tele vannak árusokkal, fagylaltot, kólát, kvászt lehet kapni mindenütt. Szelimnek mégis Jermekék énekesmadarai tetszenek a legjobban. A verebek felváltva csipognak a kalitkában. Kru-lu-lu-lu-lu, kru-lu-lu – kezdi az egyik, aztán átadja a szót a másiknak: cip-cap, cip-cap, csirip-csirip, cip-cap, cip-cap, csirip-csirip.

Szelim kérlelni kezdi Jermeket, adja neki az egyik verebet. 

– De a veréb nem marad életben egyedül a kalitkában. Ha elviszed a párját, elpusztul – mondja Jermek.

Amikor Szelim hazatér a falujába, első dolga, hogy puha drótból ketrecet hajtogat. Aztán elindul verebet fogni.

Hagyományos módon készít csapdát. Fog egy nagy cserepet, egy bottal kitámasztja az egyik oldalát, és magokat hint alá. Aztán egy vékony zsineget kötöz a botra, a másik végét a kezében tartja, és leheveredik a tyúkól tetejére. Nem is kell sokáig várnia, már gyülekeznek a verebek. Amikor beugrálnak a cserép alá, Szelim megrántja a kötelet. Hopp, elkap egyet, aztán még egyet.

Szelim eleséget szór a ketrecbe. Kis tálkában vizet is tesz be a madaraknak. Leül a ketrec elé, és figyeli őket. Dél van, de a verebek csak nem énekelnek. Szelim visszatér délután. Még mindig nem csipognak. „Majd visszajövök később!” Azzal Szelim elszalad játszani a gyerekekkel.

Két nappal később újra eszébe jutnak a verebek. A ketrechez lép, és látja, hogy a vizes tálka felborult. Mindkét madár halott. Szelim megdermed. Arcán leszalad egy forró könnycsepp, és a ketrecre hull.

Hamarosan újra a városba látogat a nagynénjével. Jermek nincs otthon. Szelim belép a szobába, ahol a verebek kalitkáját tartják. A nyitott ablakon beárad a napfény. A ketrecben a két veréb egymásnak adogatja a szót: kru-lu-lu-lu-lu, kru-lu-lu, s felel a másik: cip-cap, cip-cap, csipir-csirip, cip-cap, cip-cap, csirip-csirip.

Szelim odalép a kalitkához, és kinyitja az ajtaját. Először az egyik veréb szökken ki, és leszáll egy faágra, közvetlenül az ablak előtt. Onnan hívogatja a társát. Aztán ketten együtt szárnyalnak fel a magasba, a kék égre.

Fordította: Majoros Nóra. Szerkesztette: Fodor Veronika

Bódi Kati: Bánat (уайым)

Yekaterina Guzikova-Vassilenko: Születés (туылу)

Maul Ági: Repülés (ұшу)