Zaure Torekhan: Molli, a moly

 

Illusztráció: Rátkai Kornél

Kulcsszavak: barát, gyapjú, lepke (дос, жүн, көбелек)

A városban a rengeteg nagy, emeletes ház között megbújt egy pici, régi házikó. Ketten éltek benne: Akari anyó és Halom apó. Akari anyó legszívesebben a ház előtt üldögélt, zsörtölődött a szomszédokkal, és kéretlen tanácsokat osztogatott a járókelőknek. Halom apó régi holmikat gyűjtögetett a padláson. Mindent eltett, amire úgy gondolta, egyszer még jó lesz valamire.
Egy idő után a padlást elborították a kacatok: bice-bóca székek, karfatörött fotelek, portól fakó szőnyegek, hangjukvesztett rádiók, doboztévék, rozsdafoltos asztali lámpák. A legsötétebb, legtávolabbi sarokban pedig egy ódon szekrény állt. Újkorában ruhák laktak benne, most pókok és molylepkék.
Ennek a szekrénynek a középső polcán élt Molli, a molylepke. A szekrény legelőkelőbb polca volt ez, mert a sűrű por alatt Akari anyó pár régi selyemsálja és gyöngysora lapult, meg egy üvegcse parfüm, amit az anyó fiatal korában használt.

Ébredés után Molli mindennap alapos tisztálkodásba fogott, majd megnézte magát egy díszes púderdoboz tükrében. Megfésülte apró szőröcskéit, és leheletnyi francia parfümmel illatosította szárnyait.
Tökéletes lett a toalettje! Már szárnyalhatott is kedvenc cukrászdájába, hogy találkozzon legjobb molylepke barátnőjével. Nelli ugyanis minden reggel betért ide egy kis édességért. Molli ezen a napon is ott találta a szokásos asztaluknál.
– Jó reggelt, kedves Molli! Csodaszép napunk van, nemde? – üdvözölte Nelli a barátnőjét.
– Gyönyörű ez a nap, drága Nelli, gyönyörű – felelte Molli.
– Jöjjön, üljön csak le! Mit szól egy kis foszlós kalácshoz, csokoládés piskótához és cukormázas fánkhoz ma reggel? Hozzá pedig egy csésze tejes teát ajánlok.
– Nagyon kedves, Nelli, de hiszen tudja, hogy én nem eszem ilyen dolgokat. Reggelire inkább zabpelyhet fogyasztok, meg görög salátát roppanós uborkával és paradicsommal. Ettől leszek fitt, a fogaim pedig épek. Higgye el nekem, jobb egészségesen élni, mint édességekkel tömnie magát!
– Jaj, Molli, kegyed olyan, mint Akari anyó! De hát én fiatal vagyok, tökéletesen jól érzem magam a bőrömben, úgyhogy inkább élvezem az élet édes pillanatait! – mondta Nelli, és nagyot harapott a kalácsból.
– Maga tudja, kedvesem. No de nem vagyok én az ellensége, hogy jó képet vágjak ehhez! Nem lehet elég korán kezdeni az egészséges életmódot, és ehhez a táplálkozás a kulcs. Ha így folytatja, fogatlan, vén moly lesz magából! – ráncolta a homlokát Molli.
Nelli rá sem hederített. Felfalt egy fánkot, aztán porcukrot szórt a kalácsszeletre, és azt is elfogyasztotta.
Aztán egy reggel, amikor Molli ismét a cukrászdába repült, hiába kereste barátját a szokásos asztalnál, nem találta sehol. Pedig tudta, hogy a falánk Nelli biztosan nem hagyná ki a reggelit. Molli rosszat sejtett, és elindult, hogy megkeresse barátnője lakását.
Nelli az ódon szekrény legfelső polcán lakott. A lyukas kalapok és gyapjúgallérok között akkora volt a forgalom, mint egy autópályán. Súlyos terhekkel megrakodva futkostak a felnőttek, a gyerekek pedig fociztak, ahol csak tudtak. Molli el sem fért a nagy tolongásban. Udvariasan köszöntötte hát a polc lakóit, és megkérdezte, merre lakik Nelli. Végül egy termetes moly azt javasolta, keresse meg a kesztyűket. Molli ide-oda kanyargott a cérna- és bőrkesztyűk között, aztán az ötödik kanyarban megtalálta Nelli házát. Molli bekopogott a csupalyuk ház ajtaján, de senki sem felelt. Megdobta egy porszemnyi kaviccsal az ablakot, de továbbra sem válaszolt senki. Már-már elindult hazafelé, amikor a kesztyű második emeletén kinyílt egy ablak és kikukucskált rajta Nelli. Az arca törülközőbe volt bugyolálva, a homloka felduzzadt, a szeme bevörösödött.
– Nahát, Molli, maga av? – kérdezte.
– Jaj, Nelli, úgy aggódtam magáért! Nem jött reggel a cukrászdába. Tán csak nincs valami baj?
– Ki kellett húvni a fogamat, éf még mindig hafogat a fejem – panaszkodott Nelli, és a homlokára szorította a borogatást.
– Mondtam én, hogy sok lesz az édesség – sopánkodott Molli, és aggódva nézett a barátnőjére.
– Bivony hallgatnom kellett volna magára – súgta szomorúan Nelli.
– Ha bármire szüksége van, én itt vagyok, segítek – mondta Molli.
– Molli, maga codálatof barát, köfönöm! Ha elmúlik a fejfájáf, menjünk el újra a cukráfdába, éf együnk egy kif cokoládéf pifkótát, tejjel – mondta Nelli, és halványan elmosolyodott.
– Nelli, maga reménytelen eset! – felelte Molli, és egymásra nevettek.

Fordította: Majoros Nóra. Szerkesztette: Fodor Veronika

Szoboszlay Eszter: Ház (үй)