Bertóti Johanna: tengermoraj
a Hold valahol felkel
a Nap most fordul sarkon
morajlik a tenger
hallgatjuk a parton
a hullámok fel-fel-
buknak majd hanyatlón
kecses lendülettel
csúsznak sok kis kagylón
hozzánk nem érnek el
de egy titkos ajtón
bezúdul a tenger
s bennünk zúg kitartón
az est mindent elnyel
a szem ne fáradjon
messze még a reggel
messze már az alkony
 |
| Bertóti Johanna: Tenger |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése