 |
| (c) Bechtel Helga: Gyerekkorom |
Németh Eszter: Einstand
Bechtel Helga Gyerekkorom c. képére
A tömegben találta az üveggolyót. Senki más nem vette észre. Azt sem tudta senki, amit ő korábban
az erkélyről kifigyelt, hogy nagy iskolások játszottak lenn a téren, és a két legnagyobb fiú hirtelen azt
üvöltötte, „Einstand!“ A kisebbek mind elszaladtak, csak a legkisebb fiú kapkodta össze gyorsan a
saját üveggolyóit.
A felnőttek meg csak nézték, mint akiknek fogalma sincs arról, mit jelent az Einstand meg a
nemecsekernő. Az utóbbit ő sem tudta, az olvasásból felnéző anyus mondta halkan, karcos hanggal.
Az eperszájú érezte, hogy most nem szabad szólni, mert a nemecsekernős Einstand, az valami rossz.
Vagy inkább keserű, mint a köhögés elleni ricinusolaj, amit a mááásiknagyi diktált belé, mikor nála
volt.
Később lementek a térre. „Tüntetnek“ – csóválta a fejét anyus, de aztán odalépett ő is a tömegbe
beszélgetni. Az eperszájú ekkor találta az üveggolyót. Kék is volt, meg zöld is. Az eperszájú látott már
képet a földgolyóról, pont ilyen színe volt, nem is értette, miért mondják a fölnőttek, hogy
tönkrement és vége van. Ami tönkremegy, az eltörik és fénytelen lesz, meg színtelen. A fölnőttek
zajoskodtak a háta mögött. Az eperszájú a golyót bámulta, az Einstandról ugyanis pontosan tudta,
hogy ünnepséget jelent, olyankor isznak színes vizeket a fölnőttek, amikor munkába lépnek vagy
magasabb pozícióba kerülnek. Ha meg játékról van szó, akkor bizony az Einstand a három pont feletti
egyenlő állást jelenti.
Mamus szokta mindig mondani, mikor malmozni tanítja, és már mind a ketten ugrálhatnak a táblán a
gombokkal.
Anyus végül visszajött hozzá, az eperszájú a markába szorította az üveggolyót, és elballagott a
játszótér felé.
– Min töprengsz ennyire?
– Az Einstandon.
Anyus hirtelen megállt, és leguggolt hozzá, hogy jól lássa:
– Láttam, hogy találtál egy golyót. Megmutatod?
– Nem.
– Nem einstandolom, ha attól félsz – nevette el magát anyus. – Azt tudod-e, hogy az Einstand
igazából munkába lépési ünnepséget jelent, a vadászoknak pedig egy olyan védett területet, ahová a
vad visszavonul védelmet keresve?
– És ott lövik le?
– Ezt bizony nem tudom, de nem gondolnám. Különben nem lenne óvóhely.
– Az mi? Olyan mint az óvoda?
– Olyasmi, olyan bunker, ahol védve vannak az ott lévők a háborútól.
– Hát háború lesz? – kérdezte az eperszájú, és Pistire meg Palkóra meg Lucára gondolt, akikkel néha
menekültesdit játszottak az óvodában.
– Valahol mindig háború van. Lehet, hogy ide is elér, ha hagy neki valamit ez a fránya vírus. Tudod
mit, beugrunk a kisboltba csokiért.
– Felteszem a maszkom!
– Úgy is kell. Vigyázni kell egymásra!
– Anyus… nézd, olyan kék meg zöld, mint az einstandolt földgolyó – nyitotta ki az eperszájú hirtelen a
tenyerét.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése