Tóth Ágnes négykezesei

Grafika: Natascha Bauer

Önarckép /nagyobbaknak

Homlokomon térdel a gond.

Ecsetem vad, bohém, bolond

színek masszájába téved.

„Most azért is megfestelek téged!”

Boszorkányosan lép vásznamra az arc.

Szemében a gúnyos, kegyetlen harc  

izzó mécsvilágként lobban,

s rám szól a képről:

„Ismerlek jól, de honnan?”

Kusza vagyok - /kisebbeknek

Jaj a törtek, meg a halmaz,

Szent Habakuk, most oltalmazz!

Százöt meg hat mennyi vajon?

Rám tör a nagy riadalom.

S hogy fejemben mennyi az ész,

megfesti egy festőművész.

Kobakomat most bontja szét,

agyam horror, hull szerteszét.

Hol az orrom, szemem, a szám?

Nem ismer fel majd az anyám.

Sajnálom, de mit tehetek?

A számoktól berezelek.

Itt épp olyan kusza vagyok,

mint a matek feladatok.