Nagy Izabella: Séták

Grafika: Gregovszki Gábor

Színekről álmodom, felhőkre karcolt sárga szalagokról.

Lehullnak a földre, boglárkák nyílnak a mezőkön, és körtefák.

Piros szélű patakokban ezüst halak, mennyi mozgás és öröm,

fű hajlik föléjük, és sás, a domb alján télről ittmaradt hóvirág.

Látom az erdőt, a sokféle zöld levelet, vörös hangyákat, barna verebet,

színekről álmodom, mert itt minden kopár.

A fal szürkefehér. Az ablakkeret seszínű. Olyan üres minden idebent.

Te töltöd meg, színeid átrajzolják a sötétet, a szürkét, átszínezik nekem,

a kedvemért virágok nyílnak a szoknyámon, lábamon piros szélű patak,

hajamban boglárka és zöld fűszál, karomon hangya-karkötő,

és a szívem, rojtos szélű kék lepedő, alábújsz és átöleled.

Színekről álmodom, felhők fölötti párás ottlétedről.