Kiss Ottó: Kovács János beszéde

Grafika: Nemes Zoltán

Élt egyszer egy ember, akit Kovács Jánosnak hívtak.

     De abban az országban, ahol élt, mindenki mást is Kovács Jánosnak hívtak.

     Kivéve az asszonyokat, őket Kovács Jánosnénak.

     A szüleik a fiúgyerekeiket Kovács Jánosnak nevezték el, a lánygyerekeket pedig igyekeztek férjhez adni, hogy minél hamarabb Kovács Jánosnék lehessenek.

     Ez az ország, ahol éltek, a Kovács Jánosok és a Kovács Jánosnék országa, éppen Európa közepén volt.

     Európa viszont nem egy ország, hanem több ország összessége, ezért belefér egy csomó más ország is.

     Így történhetett, hogy ez a Kovács János egyszer elment a déli határszélre.

     – Haha! – nevetett akkor egy nagyot. – Ti be vagytok kerítve! – kiabált át a másik országba, a drótkerítésen túlra, merthogy ott, a déli határszélen egy drótkerítést látott.

     Elment aztán ez a Kovács János a keleti határszélre is.

     – Haha! – nevetett megint. – Ti is be vagytok kerítve! – kiabálta át az ottani ország lakóinak a drótkerítésen túlra, mert a keleti határszélen is egy drótkerítést látott.

     Aztán fogta magát ez a Kovács János, és elment az északi határszélre.

     – Haha! – nevetett megint egy nagyot. – Én nem szeretnék így élni! – kiabálta át a drótkerítésen túlra, mert az északi határszélen is drótkerítést látott.

     Aztán elment a nyugati határszélre.         

     Már éppen nevetni akart, és átkiabálni a másik országba, amikor a drótkerítésen túlról meghallott egy embert:

     – Hát nem veszed észre, te Kovács János, hogy be vagy kerítve? A te országod körbe van véve drótkerítéssel!

     Elgondolkodott ekkor Kovács János, aztán elment az ország közepére, ott felállt egy nagy színpadra, és beszélni kezdett a tömegnek:

     – Most jól figyeljetek, Kovács Jánosok és Kovács Jánosnék! – kiáltotta. – Be vagyunk kerítve! Egy drótkerítés vesz minket körül! Nem vagyunk szabadok! – szónokolta.

     – Haha! – nevetett a tömeg. – Nem hiszünk neked, Kovács János! Nem hiszünk neked, Kovács János! – skandálták egy emberként.

     Aztán amikor befejezték a skandálást, szépen hazamentek ezek a Kovács Jánosok és Kovács Jánosnék, és még ma is élnek Európa közepén, a bekerített országban, ha meg nem haltak.