Grafika: Szabó Zsófia
Hogyha arra jártok, bal felől lesz a magas bükkfa,
oldalába éles késsel karcoltuk, hogy mi aztán soha,
de soha nem törjük össze egymás szívét.
Ültünk a tövénél kéz a kézben, jobb felől egy bokor,
verebek hangoskodtak vagy beszéltek benne, nem tudom.
Mi csak ábrándoztunk egymagunkban.
Néztük az eget, átszűrt napsugárt, maradék esőcseppeket,
megmondom őszintén, kezünk jócskán remegett,
még sosem karcoltuk fára nevünk ívét.
Elmúlt a nyár, elmúlt az ősz, így jártak az évszakok,
nőtt a fa, törzsén nyújtva a belékarcolt hézagot,
bár mi már másokról ábrándoztunk városokat járva.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése