 |
| Miklya Emese Sára illusztrációja |
Egy
pillanatra még
rád
mosolyog az ég,
utána
elborul.
Arcát
mutatta, már
nem
járja napsugár,
korábban
alkonyul.
A
spaletták mögül
figyeld,
hogy elnököl,
intézkedik
a szél.
Lombot
tép, ágra hág,
hadd
lássa a világ,
hogy
boldog, aki fél.
Különben
semmi gond,
zúgással
is kimond
egy
s mást, míg intonál.
Ne
gondold, hogy hamar
tudatja,
mit akar,
elég,
ha áll a bál.
Törik
a gally, cserép,
bádogtetőzenét
ropog
a jégdara.
Már
azt hiszed, a csend
kifulladt,
lépre ment,
és
elfogyott dala.
Pedig
csak arra vár,
felkapja
egy madár,
s
magasba száll vele.
És
elcsitul az ég,
készül
a semmiség,
a
minden éneke.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése