Hétvári Andrea: A MAGVETŐ

Grafika: Bódi Kati

A Magvető, ha fúj a szél,

dúdol a szélnek, s nem beszél.

Pereg, pereg az égi mag,

nyomában semmi sem marad.

Nem nyílik más, csak égszínkék,

s a kék fölött a széncinkék.

Mindegyik egy-egy gombolyag,

égmezőn gurulva szalad.

A Magvető, ha fúj a szél

és szárazság jön, így beszél:

–  Áradj szét, eső, földemen,

bronz búzát zenélj, énekem!

Nem nyílik más, csak égszínkék,

s a kék fölött a széncinkék.

Kottám a vetés, égi jel,

aratja senki semmivel.