Mondják, fényes, égi herceg,
mástól lopott fénnyel henceg.
Ezzel is csak akkor kérked,
körötte már éj sötét lett.
Saját fénye nincs egy szikra,
úgy tesz, mintha – ez a titka.
Belső izzás sohasem volt;
hiszi, hogy övé a mennybolt.
Egyvalakivel van jóban,
saját tükrével a tóban.
Egymást dicsőítik sokat,
s megvetik a csillagokat.
Ellenségük minden hajnal,
el is tűnnek sápadt arccal.
Éjszaka
Szorgos, szép nap után, ha a mester hívja az alkonyt,
ujjáról lehúzza a gyűszűt, már ma nem alkot,
gombostűit a bársony tűpárnába betűzi,
csillagjós kibetűzi; látszik az isteni szándék.
„Még nem kész, te bolond, félmunkám nem mutatom meg,
bárhogy hajt az idő, még dolgoznék a világon,
mert ha lezárom, fölmerül újra egy újszerű ötlet,
tágul a rend, és én nem is értem egészen a dolgot.
Így hát nap nap után majd fejthetem újra a fércet;
inkább el sose készül, kontár mű ne szülessen.”
A fotót készítette: Rónai Gábor
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése