Pauer Viktória Anna: Ég - Ég ifjúsági novellapályázat 3. helyezett

Demény Andrea illusztrációja

Hullócsillagos estén születtem. Nem emlékszem rá, de sokan mesélték. Anyám szerint ez valami égi hivatás jele, a jósnője szerint balszerencsés ómen. Szerintem lehet mindkettő.

Kislányként, még kétcopfos koromban, vad erdőkben jártam, harcoltam az indiánokkal, hajtottam fogatot, voltam bajba jutott hercegnő. Igaz, mindig képzeletben. A valóság nem hatott meg, minden időmet ebben a tükörvilágban töltöttem. Csak keveseknek árultam el a titkos ösvényt, ami a bejárathoz vezetett. Ott mi voltunk az igazság harcosai, nem tűrtük meg az ádáz betolakodókat, minden fa égig ért, minden nap örökké tartott, és minden galád végül megkapta méltó büntetését.

Forró nyári délután hozta a változást. Megnőtt a hajam, már zavart a játékban. Levágtam. Szüleim hamar felfedezték az ártatlan csínyt. Úgy még sosem üvöltött velem egyikük sem. Mintha én lettem volna a vad a vadászok előtt, ösztönösen hátrálni kezdtem. A vállam akadálynak ütközött. Föllángolt a tükörvilág, a többire nem emlékszem. Így esett szerencsétlen találkozásom a kerti grillsütővel. Az orvosok egybehangzóan állították: "ilyet még nem láttak". Majdnem az egész hátat beborító harmadfokú égési sérülések egy óvodáson. Kaptam gézt, szurit, matricát, de elvesztettem az ösvényt. A nagycsoport utolsó hónapját tétlen töltöttem, hiszen az udvaron minden számomra kedves elfoglaltság tiltott volt, nehogy felszakadjon a seb. Amíg a többiek homokvárat építettek, csimpaszkodtak, kincset kerestek, én fel-alá bolyongtam az udvaron. Egyfolytában és mániákusan kerestem a régi ösvényt, de még a nyomait sem találtam, pedig az elsuhanó ismerős árnyakat felismerve többször is esküdni mertem volna, hogy közel járok. Tanácstalanul kémleltem az eget, de a nap nem adott felvilágosítást.

Az iskola szinte megváltásként ért. Éheztem a tudást, hátha közelebb visz az elveszett titokhoz. A társaim szemében még láttam magam, ez reményt adott, de titokban tartottam. Még a legjobb barátnőmnek sem mondtam el, pedig ő volt az első, akiben igazán megbíztam. Kedvenc időtöltésünkként történeteket találtunk ki nem létező emberekről, meg nem történt eseményekről. Leírtunk mindent, ami csak az eszünkbe jutott. Mindig ő találta ki a legkacifántosabb részleteket, amikben még én is elvesztem. Elragadott minket a fantáziánk. Őt erőszakos látomások gyötörték, engem a kíváncsiság. Elvakított a gyermeki szeretet. Nem is hangzik olyan félelmetesen a vérszerződés, amíg meg nem villan a kés a neonfényben.

Ki a hibás, ha ilyesmi történik ? Én, ő, a szülők, a világ? Miközben anya és apa erről szónokolt, én az eget kémleltem a kocsiablakból, de a felhők nem adtak választ. Egyre gyakrabban szöktem el otthonról. Sosem mentem messzire, talán pár utcával lejjebb vagy feljebb, de egyszer sem találtak meg. Akkor lettem szerelmes.

Az élet egyszerre szépnek tűnt, egy új ösvényt találtam a régi helyett. Ő bemutatott otthon, és együtt terveztük a jövőt. Két évre eltűntem. Csak mi voltunk. Ha nem üt meg, talán fel sem ébredek.

Ezután újra egyedül maradtam. Jobban, mint valaha. A szobám sarkai egy-egy képet idéztek, a csendből is múltbéli hang szólt hozzám. Az elmúlt évek helyei viszkető emlékekkel voltak tele, már nem tudtam merre nézzek. A földet sokat láttam, hát néztem az eget. Milyen kék, gondoltam, legalább ez nem változott.

  

A szakmai zsűri (Berg Judit és Turbuly Lilla) indoklása:

Az Ég egy személyes felnövéstörténet, tele testi és lelki sebekkel, a gyermekkor „tükörvilágának” tünékenységével és az eltűnt világ kétségbeesett keresésével. Fejlett íráskészségről, jó stílusról árulkodik, képei, hasonlatai kiemelik a mezőnyből. Az olvasóban nyomot hagy az a személyes, ám önsajnálat nélküli fájdalom, ami kihallatszik a sorok mögül.

A szerző bemutatkozik:

Első osztály óta írok történeteket, kezdetleges költeményeket. Főleg az olvasás szeretete vezetett a saját gondolatok lejegyzéséhez, majd később tanári ösztönzésre csatlakoztam az iskolánk írásszakköréhez.

Mindig önbizalmat adott a novelláimra érkező pozitív visszajelzés. Alkotásaim szarkasztikus hangvételűek és meglepőek, kevésbé patetikusak. Az elmúlt években az iskolai kötelezettségek mellett az írás háttérbe szorult, de nagy álmom saját verses- és novelláskötet, esetleg regény megjelentetése.

Napjaimat Budapesten töltöm és töltöttem az elmúlt 19 évben. Végzős gimnazistaként idén érettségiztem. Külföldön tanulok tovább politika-pszichológia irányban.