Dávid Ádám: Bajack, bajack!

Dávid Ádám

                                                     
                                            

Ez a kedvenc gyerekkori képem.

Teli szájjal nevetek, és még nem

tudom, hogy a barackízű éden

nincs mindenhol, csak tata kertjében,

de azt hajtogatom: „Bajack, bajack!”

Mögöttem a széken dédi gubbaszt,

a fényárban ő az árnyékkontraszt.

„Ádikám, mondd, a meleg nem tikkaszt?

És ne kacagj úgy, mert még megpukkadsz!”

Én csak hajtogatom: „Bajack, bajack!”

Hol az a kert? Hát a dédi benne?

Nincs már kert, a dédi eltemetve,

mégis itt vannak egy fémkeretbe

zárva. Az a huncut meg csak enne,

és azt hajtogatja: „Bajack, bajack!”