Illusztráció: Zelei Marcell
Hogy
telt a napom? Elmondhatom.
Hosszú
volt, nem tagadom.
Inkább
hívlak, légy itt velem,
a most a
fontos és a jelen.
Ez itt
az ágy, ez benne én,
fejem a
párna csücsökén.
Ez itt
te vagy, a kékszemű,
könyvből
illan el a betű.
Olvasol,
hogy pihenhessen
minden
erre járó szellem.
Szádon
mosoly, arcod szép,
sugárzod
rám esti meséd.
Nincs
most más, csak nyugodt csend,
hangodtól
fejemben összeállt rend,
nincs
most munka, nincs rohanás,
csak az
éji ellazulás.
Érzem
kúszok tőled távol,
kiszabadulva
a világból,
ez itt
az ágy, ez benne én,
ez itt
te vagy, így kezdeném,
ha még
nyitva lennék mára,
a többi
mesét is megvárva.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése