 |
Csontváry Kosztka Tivadar: A Nagy
Tarpatak völgye a Tátrában
1904-1905, olaj, vászon, 236 x 400 cm
Magyar Nemzeti Galéria, Budapest
|
Pulzál a lomb, mert rajtafelejtette
a mindenség a gyújtófényeket,
és kézbe veszi, mint egy skatulyát,
amiben foszfort, szikrát rejteget,
mindegy neki, hogy gyémánt vagy kavics,
a súlyuk így is egyformán nehéz,
ha agavé és ciprus közt sétálva
egyszer véletlen épp a mélybe néz,
csillagok helyett kövek hullanak,
árnyékok, fény és
hajnalmaradék
felvillan, lobog, aztán megpihen,
s mielőtt bárhol, bármit mondanék,
megérkezik, hogy újra estét hintsen,
öröktől fogva jelenés az Isten.
 |
Csontváry Kosztka Tivadar: A magányos
cédrus
1907, olaj, vászon, 194 x 248 cm
Janus Pannonius Múzeum, Pécs
|
Mesterműveknek mondott alkotást
felülmúl az, hogy fényes és ezüstös,
könnyű, puha, s a lélegző levél
így is, úgy is mind körötte röpdös,
a forgatagban egyre
lebegőbb
angyal, felhő, és hegy mögül az Isten,
pamutszál mind a készülő egészből,
mindenki várja, hogy reá tekintsen
külső burok és mégis lényege,
a váza itt e fölfejlő szövetnek,
gerle, csuszka, rigó és benne még,
mit előbb-utóbb úgyis visszavesznek,
hiába küzd és kapálózik, hárít,
a nagy egészben a név már nem számít
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése