 |
| Grafika: Szabó Imola Julianna |
A disznók kertjének hívtuk. Ha átpattant a labda a
kerítésen, akkor percekig csak a pattogást számoltuk. Egy idő után elhallgatott
a műanyag és a fű kölcsönhatása. A sár belefészkel a májszövetekbe, és a
kivéreztetett szavak csak becézésre jók. Cocám, concim, malackám, röfikém.
Hetven kiló hús már elég nagy súly az ítélethez. A fejben eldöntött igék mögött
gyávaság, a szétfoszló tetemek mögött egy kés árnyéka lebeg. Még sosem
hallottam úgy sírni élőt. Amikor a labda pukkan ki. Elmúlik a gyerekkor. Többé
nem hívok senkit a becenevén. Mérget szórok a sebekre, írtom a kertet, mintha
gyomok szigete lenne. És csak éjjelente fekszem az ól langyos szalmáján. Mint
anyácskám öle. Anyám gyenge öle, a csend előtt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése