Mintha
Mintha
laktam volna benne,
mintha
nagyi nótás kedve
most
is a ház körül lengne.
Mintha
lenne futó szőlő,
házfalára
felnövekvő.
Mintha
vén diófa volna,
mintha
bentről nekem szólna.
Két
kis szemén zsalutábla,
szív-ajtaja
nyitva-tárva.
Zsupfedél
lett a kalapja,
kémény
is díszeleg rajta.
Ha
majd süti a kenyeret,
az
ég felé füst tekereg.
S ha
majd egyszer füst tekereg,
akkor
újra gyerek leszek.
 |
| (c) Ficzere Kyrú |
Vén tetőcserepek alatt
Jó
látni a régi házat,
a
padlásfeljárót, a tűzfalat,
újraélni
gyermekkorunkat
a
vén tetőcserepek alatt.
Olvasni
a vedlett falon
a
kopott írást: „Hülye vagy”,
belesni
a kerítésen,
él-e
még az öreg Nagy?
Aki
mindig megkergetett,
ránk
uszította a kutyát,
kiszúrta
a labdánkat,
ha
betörtük az ablakát.
Menekültünk,
amerre láttunk,
kis
sikátorokon át,
melyek
hamvaikban most is őrzik
ártatlanságunk
lábnyomát.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése