Tasi Katalin: Az átváltozás végleges

Szimonidesz Hajni

Álmomban teafű vagyok, anya a forró teavíz, átölel. Feloldódok benne, s együtt leszünk az illat, a gőz, csak ő meg én.

Reggel anya a kezét a csészén melengetve teát kortyol, és a hasára néz.

Álmában látta meg Mária az angyalt.

Testvére növekszik méhedben valahány férfinak és nőnek itt a Földön.

Testvéred születik, mondja anya boldogan.

Gyarapodunk, mondogatja apa is, és én mégis egyre magányosabbnak érzem magam.

Vándorolnak a hetek: leckék, különórák, vasárnapok. Minden egyforma, de már soha semmi nem lesz ugyanolyan.

Vándorol majd nemzedékeken át, s évezredek fiainak tanítója lesz mindörökkön.

Állandóan, szüntelenül itt lesz veletek, hogy soha többé ne legyetek egyedül.

Állandóan, szüntelenül itt lesz velünk, és soha többé nem lehetek már egyedül.

Lelkem, kicsikém, mondja apa, gyere, induljunk a kórházba, nemsokára megszületik. Nem akarok menni. Félek. Féltem anyát is. Sírok, de apa ne lássa. Esik. Apa átölel.

Lelke sóhajként szállt az Égbe, s megrázkódott a Föld. Zivatar kerekedett, s csak hullt, hullt az eső, mint megannyi könnycsepp.

Testét az Arimateai József csavarta fehér gyolcsba óvón.

Meghalt.

Teste kicsinyke, látom az üvegen túlról. Egy nővér megmosdatja. Sír. Apa pólyába teszi dédelgetve. Lecsendesedik.

Megszületett.

Olyan törékeny, mégis olyan erős. Az előbb megszorította az ujjam. Milyen szép! Szeret engem. Anya karján alszik, én pedig arra gondolok, hogy ettől a kis csepptől féltem annyira.

Olyan elgyötört volt a teste, sebek mindenütt. Mégis olyan békés, mintha csak egy gyermek aludna. Álmát anyja és Magdolna vigyázták.

Zárva volt az ajtó, ő mégis bent köszönt az egybegyűlteknek: Békesség nektek!

Zárva volt a cukrászda hazafelé menet, pedig apa fagylaltot ígért. De nem bántam. Békesség volt a szívemben.

Áldás nektek ez a kisfiú, mondogatja nagymama. Aztán rám néz, magához húz, és hozzáteszi: meg ez a nagylány is. Jólesik, de nem kéne így féltenie. Már örülök, hogy testvérem született.

Áldását adta nekik, majd eltávozott tőlük, és felvitetett a Mennybe. Búcsúzóul még ezt mondta:

Szeressétek egymást úgy, ahogyan én szerettelek benneteket!

(A szöveg 2010-ben íródott)