 |
| Molnár Petra |
Ó istenem, magányos
egyke kisgyerek,
ki este, hogyha álmos,
fohászkodik imához,
s kéri, hogy higgyenek.
Ez volna hát a rended?
Játékok szerteszét!
Tégy már végre rendet!
Csak akkor bízunk benned,
s hisszük el a mesét.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése