Ami a szívemen…
Tökéletes döntés nem
létezik. De ezt persze én nem tudhatom. Sohasem tudtam. Csak azt tudom, hogy az
egyetlen dolog, amit tehetünk, hogy reménykedünk, hogy nem bánjuk meg a
döntéseink következményeit. Döntés következmények nélkül pedig nem létezik.
Vándor 8.b
Szekeres Zsófia (8.b) illusztrációja |
Németh Eszter
Vándornak
Vándornak
Tudod,
Vándor, ezek a kijelentések egyszerre tűnnek magabiztos kinyilatkoztatásnak és
bizonytalan keresgélésnek, ami a korod sajátja. Tudod, Vándor, még emlékszem a
saját bizonytalan és nagy szavaimra, amiket akkor írtam/mondtam, amikor annyi
idős voltam, mint most te.
Tudod,
Vándor, így, most majd háromszor annyi idősen annyira, végtelenül szeretném megölelni
azt az egykori kamaszt, amiért a bizonytalan bátorságával bele mert vágni az
életbe. A simába. A nagybetűs élet, az kérlek, nem létezik.
Tudod,
Vándor, rettenetesen sok döntést hozunk, végtére is az is egy döntés, mit
vegyünk fel aznap, és mikor befagy az ember segge vagy lerohad a lába, na,
akkor megbánja. Szóval, igen, a döntéseink nem következmény nélküliek.
De
vajon mi a különbség a döntés és elhatározás között?
Mondd, meddig ér a türelem?
Meddig ér az elfogadás és a szeretet?
Mondd, meddig ér a türelem?
Meddig ér az elfogadás és a szeretet?
Csak
másokra vagy önmagunkra is vonatkoztatható?
És vajon melyik a fontosabb?
És vajon melyik a fontosabb?
Tudod,
Vándor, hagyd a francba a reményt. Az ember dönt, elhatároz és beleáll. Ha jó,
ha rossz. Ha nagyon rossz, akkor meg leül, kitalál és változtat. Az egyetlen,
ami szükséges, az a bátorság.
Ha elég bátor vagy félni, ha elég bátor vagy önmagadnak bevallani a félelmedet, ha elég bátor vagy a félelmed ellenére cselekedni, akkor nincs szükség a reményre.
Ha elég bátor vagy félni, ha elég bátor vagy önmagadnak bevallani a félelmedet, ha elég bátor vagy a félelmed ellenére cselekedni, akkor nincs szükség a reményre.
Kérdezd
hát meg magadtól, mihez kell a bátorság?
Mitől félsz?
Ki vagy? Honnan jöttél és hová tartasz?
Mi az, amit feladnál magadból, és mi az, amit sohasem?
Mit szeretsz magadban? És másokban?
Mitől félsz?
Ki vagy? Honnan jöttél és hová tartasz?
Mi az, amit feladnál magadból, és mi az, amit sohasem?
Mit szeretsz magadban? És másokban?
Mit
utálsz másokban? Hát nem magadat utálod ezért tulajdonképpen?
Tudod,
Vándor, az ember olyan, mint a víz. Hogy milyen a víz? Figyelj és tanulj!
Ölellek,
így majd háromszor annyi évesen!
Eszter,
37
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése