"Szív" és Széchey Rita: A szabálytalan szőnyeg

Ami a szívemen… 

Miért nem mondjuk meg a szüleinknek a rossz cselekedeteinket? Talán mert nem szeretnénk, hogy leszidjanak, vagy talán csak félünk, és nem merjük elmondani, hogy ne okozzunk nekik csalódást.

            Az én történetem az, hogy kaptam egy fehér szőnyeget. Nagyon de nagyon örültem neki, mert régóta vágytam erre a gyönyörű, csodálatos szőnyegre. Első napom vele úgy telt, hogy a szobámban ittam a kakaót, és az asztalomról véletlen lelöktem, és pont ráesett a szőnyegre. Nagyon féltem, hogy mi lesz, ha anya meglátja. Nagyon nyomasztott, és lelkiismeret-furdalásom lett. El kellett mondanom, mert tudtam, hogy rosszabb lesz, hogyha úgy tudja meg. Így hát elmondtam. Nem nagyon szidott le, annak viszont örült, hogy elmondtam neki.

Annyira örültem, hogy el tudtam mondani. Anyával megbeszéltük, hogy kapok egy új szőnyeget. 

Jelige: Szív 5.a

Csáki Laura (8.b) illusztrációja

Széchey Rita

A szabálytalan szőnyeg

Nézte a szőnyeget, amelyen a hold fényében a kakaó foltja egészen sötétnek látszott.

Mint egy egyfoltos tehén, gondolta, és elmosolyodott, hogy milyen jó lett volna, ha ez már korábban eszükbe jut, használhatták volna az elsősöknek előadott betlehemeshez, amikor Ábris volt a tehén eleje, Tamás meg a hátulja, letakarták volna őket vele, nem kellett volna annyit bajlódniuk a jelmezzel.

Mondjuk elég szabálytalan tehén lett volna, mert a tehénnek vagy nincs foltja, vagy sok van, legalábbis azt hiszi.

Szabálytalan, gondolkodott el a szón, mindenki ezt mondja neki is, hogy ő olyan szabálytalan. Jó lenne legalább tudni, milyen az, ha valaki szabályos, mert ő nem tudja, hogy az milyen, ő mindig olyan volt, amilyen. Amire a tanárok azt mondják, hogy szabályos, az inkább unalmas, de mindegy.

Mindenesetre arra jól emlékszik, hogy ez a szabálytalanosdi másodikban kezdődött, amikor Zsóka néni megkérte, hogy hozza oda neki a krétakészletet a polcról. Aztán beírta a füzetébe, hogy Kedves Szülők, leányuk tiszteletlen.

Hogy miért tiszteletlenség az, hogy előbb a szivacsot akarta fölvenni a mosdó mellől, és aztán odamenni a polchoz a krétákért, mert így volt a legkisebb az út, és lehet, hogy Zsóka néni nem kérte, de a krétához mindig kell neki a szivacs, nem?

Amikor Apa bement a fogadóórára, és elmagyarázta neki, hogy is volt az egész, ő megkérdezte, de hát miért nem mondta, mit akart, Zsóka néni csak azt látta, hogy az ellenkező irányba indul, mint ahova kellett volna.

Azóta is sokat hallotta, például amikor nem akart virágot festeni rajzórán, a levágott virág már halott, mondta Rózsa néninek, inkább azt a faágat szeretné lefesteni, ami ott hajlong az ablak előtt.

A legtöbb tudós szabálytalan iskolás volt – súgta oda egyszer neki Ádám, a gyakorló tanár, amikor megint arról volt szó, hogy ő olyan más, mint a többiek. Pedig akkor csak kidíszítette az olvasókönyvét, mert olyan unalmas a sok fehér margó, az a nagy fehérség igazán nem illett ahhoz a szuper történethez, amit olvastak belőle.

Megint a foltra nézett, és ahogy ráesett a holdfény, tényleg úgy nézett ki, mintha direkt ilyenre szőtték volna.

Szerintem szép ez a szabálytalan szőnyeg – motyogta maga elé félálomban, és arra gondolt, reggel megmondja Anyának, nem is olyan fontos, hogy vegyenek másikat…