Ami a szívemen…
Januárban
történt. Dolgozatot írtunk valamelyik tantárgyból. Az évfolyamtársaim egyből
hozzám rohantak, hogy:
–
Sanyi, légyszi monddmár meg, milyen kérdések voltak benne!
–
Sanyi, monddmár el, légyszi, még csokit is hozunk neked!
Ennek
már nem tudtam ellenállni. Elárultam. Azt ígérték, hogy pár nap múlva hozzák.
Már két hét telt el.
Én
meg csak várok-várok, de még mindig nem kaptam meg.
Polgár Sándor 7.a
Nagy Izabella
légyszi monddmár!
Sanyi, Sanyi, légyszi
monddmár! Most ez igaz,
tényleg így van, holnap mi is
dogát írunk,
holnap minket is utolér,
holnap mi is izzadunk és
izgulunk,
nyolcóra kettő perckor vagy
legkésőbb nyolcóra tízkor.
Sanyi, Sanyi, légyszi
monddmár! Hisz ti már
túl vagytok rajta, nem baj,
ha nem ment,
nekünk még van esélyünk,
hát van esélyünk, érted ugye?
Nekem például jól jönne a
biztos kérdés,
plusz négy pont,
és a két kettesem mellé egy
ötös doga.
Mindjárt félév, érted ugye?
Sanyi, Sanyi, légyszi
monddmár! Ha csak ez kell,
hozunk csokit, tudjuk, arra
lágyul szíved.
Milkát, Bocit, bármit
kérhetsz, oreósat vagy kekszeset,
nekünk mindegy, összedobjuk,
holnap a doga után kezedbe
adjuk, nohiszen!
Sanyi, Sanyi, dejófej vagy,
minden kérdést lejegyeztünk,
minden kérdést bemagolunk,
de most igyekszünk haza, mert
hejj,
holnap ötöst írunk!
Ígéretből nincs hiány. Fűt-fát,
füttyöt fúj a száj,
én meg úgyis lesütött szemmel
járok.
Tudom, csak egy csokoládé,
anya nekem is megveszi.
Legközelebb majd elteszem
neked.
Sanyi, Sanyi, légyszi,
monddmár! Nohiszen!
Izé… hát... pénteken is lesz
doga.
Kelenczés Melissza (7.a) illusztrációja |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése