Ami
a szívemen…
Miért nincs a Földön igazság?
Mikor hétvégenként számítógépezni
szoktam, és az időmből kb. öt perc van hátra, a tesóm mindig ott terem
mellettem, és azzal piszkál és idegesít, hogy percenként mondja, hogy mikor
lesz vége a Leni idejének. Ameddig én játszok, addig ő tabletezik. Anya szerint
a tablet is egy mini számítógép, de mindig megengedi, hogy Fruzsi használhassa,
míg én gépezek. Amikor viszont Fruzsi gépezik, akkor nekem nem engedi, hogy
tabletezzek. Mindig azt mondja, hogy tanuljak, amikor már mindent megtanultam.
Nem értem anyát, hogy Fruzsinak
megengedi, nekem meg nem. Remélem lesz a Földön igazság.
Kha’Zix
5.a
 |
| Varga Levente (5.a) illusztrációja |
Tasi Katalin
Igazságmese
Egyszer volt,
hol nem volt – de ez igaz volt! –, volt egyszer egy nagyon bölcs ember, olyan
bölcs, hogy már az ókori görögök is ismerték. Nem csoda, mert ő is egy ókori
görög volt, úgy hívták, hogy Arisztotelész. Volt neki egy fia is, akit
Nikomakhosznak hívtak. Bizony, ez a bölcs Arisztotelész jól tudta, hogy verba volant, scripta manent – a szó
elrepül, az írás megmarad. Ez már latin, és bizony a rómaiak mondták, nem a
görögök, hiszen náluk Ares = Mars, Zeusz = Jupiter, Pallasz Athéné, a baglyos
pedig Minerva, Dikéről meg, aki Rómában Justitia, már ne is beszéljünk! Szóval,
Arisztotelész jól tudta, hogy írni jó és írni kell, és írt bőven és rendesen,
pölö az állatok járásáról, a meteorológiáról, és egy tíz kötetes,
Nikomakhosznak szóló etikai tanulmányt is összehozott. (Mindemellett Nagy
Sándor nevelője is volt, amit elég jól tolt a drága Arisztotelész, ha abból
indulunk ki, milyen zsenialitással – és nem kevés könyörtelenséggel – tarolta
le a tanítvány az akkori félvilágot). Na, de mi csak maradjunk az etikánál, a
Nikomakhosznak szólónál, mert sok bölcsesség lakozik abban (is), ilyenek
például, hogy „Az igazságos dolog tehát az arány bizonyos esete”[1].
Timeo danaos et dona ferentes – mondja
csak megint a művelt latin – vigyázat, csalok, mert ezt igazából nem a, hanem
egy bizonyos művelt latin, név szerint Vergilius[2]
adta mesterművében egy bizonyos Laokoón szájába –, s ékes magyarsággal így
hangzik: félek a görögöktől, még ha ajándékot hoznak is. Laokoónra amúgy nem
igazán hallgattak a trójaiak, be is tolták a falovat a várfalon belülre, a
többit tudjuk: éjszaka, kilopózás, sikoly, vér és halál, szántás után só meg
hamu Trójára, Aeneas meg elindul, és lazán megalapít egy birodalmat.
Nos, a bölcs
görög sem tett másként, csak máshogy: betolta az egyenlőség eszméjének falovát
a világ Trójájába. Egyszóval útjára bocsátotta, ha tetszik, megalapozta, mi
több, megtermékenyítette a nagy szabad szellemet, elültetve belé az egyenlőségről
folytatható disputa magjait. Ej, ezek a görögök!
Pilla pilla
pillanat, mit is mondott Arisztotelész? Hát, talán valami olyasmit, hogy ha az
egyenlőtlenekre alkalmazzuk ugyanazt az egyenlőséget, az vezet a legnagyobb
egyenlőtlenséghez. Hogy is van ez? Példálózzunk! Mondjuk, ha egy háromévesnek
és egy tízévesnek a délutáni nasiért ugyanúgy le kell vinnie a szemetet a
harmadikról, az ugye, eléggé egyenlő, de borzasztóan igazságtalan. Vagy a tesi
ötösért át kell úsznia a medencét annak is, aki úgy tud úszni, mint egy sellő,
meg annak is, aki a medence közelébe sem mer menni. Méginkább – que horror! –,
hogy ugyanannyit gépezhet a kistestvér, mint a nagytestvér. Vajon mi minősül
hasonlóságnak? Mi a különbség? Számít-e egyáltalán a különbség az egyenlőség
szempontjából? Hmm….
Na de, szóval,
bent van ez az egyenlőség faló-gondolat az éterben. És egyszer csak lecsap rá
nevezett Herbert Hart, aki az igazságosságról és egyenlőségről filozofálva azt
mondja, ahhoz, hogy valami igazságos legyen, egyrészt a hasonló eseteket
hasonlóan kell kezelni (lásd: anyu a legfőbb hatalom, ő mondja meg, hogy
kistesó és nagytesó is ugyanannyit gépezhet). Másrészt egy változó elem is kell
hozzá, ami megmutatja, hogy „az összemért dolgok az adott cél szempontjából
hasonlóak-e vagy különbözőek”[3]
(kérdés: a kistesó miért tabletezhet is, amíg a nagy nem?).
Ajaj! A nagytesó
tablet-ideje veszélyben van! Mi lehet ez a változó elem? Csak az, hogy a
kistesó kicsi? Vagy az, hogy a nagyobbnak már többet kéne mondjuk olvasnia?
Netalántán az anyuka – mint legfőbb hatalom – úgy vélekedik, hogy a nagytesónak a túlzott kütyü-idő már rosszat
tesz? Gondolkodók! Találjatok ki valami okosat! Hiszen az Alaptörvényben[4]
is benne van a hátrányos megkülönböztetés tilalma! Nincs a Földön igazság?
Talán nincs. A
legkedvesebb sztori, amit ezzel kapcsolatban magyarázatként hallottam egy mesemondótól,
az így hangzott: Egyszer régen, nagyon régen, az istenek összevesztek azon,
hogy mi az igazság. Nem a görögök, nem a rómaiak, pedig bizony azok is tudtak
rendesen veszekedni egymással mindenfélén (nota bene: a Trójai háború is
pontosan így kezdődött – te jó ég, minden út Trójába vezet? Nem, nem, az
Róma…), hanem a skandinávok. Tülkös sisak, lazac, vikingek. Szóval,
veszekedtek, hogy mi az igazság, és annyira felhúzták Odint, hogy az kiadta az
ukázt: hozzák elé az igazságot, ami formalice egy nagy üvegdarab volt, és majd ő
jól megmondja, mi az, csak legyen már végre egy kicsit csend. Csak hát, ahogy
az lenni szokott az azonnali és főként a nyűgösen meghozott döntéseknél, ritkán
vezetnek jó eredményre. Itt sem volt máshogy, Odin ugyanis a feladattal Lokit
bízta meg, minden csíny kitalálóját és bors megtörőjét, aki – hogy
szándékosan-e vagy sem – az objektum szállítása közben megbotlott, és az
igazság, bizony, millió kis darabra tört. Ezért van az, hogy bár van a Földön
igazság, senki nem lehet a teljes igazság tudója és ismerőse, mert mindenki
csak egy – szó szerinti – töredékét látja.
Talán nekünk is
egyszerűbb lesz, ha maradunk az egyenlőségnél, és hívunk egy kis segítséget,
mondjuk a jogot. Eresszük is össze őket, és legyen belőlük jogegyenlőség.
És bizony itt
fejezzük is be, egy határozott huszárvágással. Vagyis, én fejezzem be.
(Szerintem ugyanis már elég a muníció). Már csak egy üzenet, egy kéretlen jó
tanács a Nagytesónak: tanulj, olvass, gondolkodj és érvelj. Egyenlőek
vagytok-e? Egyenlő-e a mérce? Indokolja-e valami, hogy eltérő legyen:
Mérlegeld, hogy jogos-e. Esetleg igazságtalan? Lásd be, ha igen, vagy állj ki
magadért, ha nem.
Esetleg
töltsd le a Nikomakhoszi etikát (vagy, ha egy kicsit lazábbat szeretnél,
mondjuk a Sophie világát[5])
a tabletre, és mondd az anyukádnak, hogy azért kell, mert azt olvasod. Ezer
százalék, hogy nem lesz ellene kifogása.
[1]
Arisztotelész: Nikomakhoszi etika [ford. Szabó Miklós] (Budapest: Európa 1987) 129
(1131a).
[2] Publius Vergilius Maro, Aeneis
[3] H. L. A. Hart: A jog fogalma [ford. Takács Péter] (Budapest: Osiris 1995) 186.
[4]
Magyarország
Alaptörvénye, XV. cikk
[5]
Jostein Gaarder: Sofie világa. Regény a filozófia történetéről. (Noran,
Bp, 2012)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése