Ami a szívemen…
Régebben,
mikor még kisebb voltam, a kedvenc mesecsatornám a Minimax volt, és szinte
mindig azt szerettem volna nézni, bármi is ment rajta.
Esténként mindig
fel voltam háborodva, hogy a híradót kell nézni. Soha nem értettem, hogy mi a
jó abban, hogy meghallgatjuk, mi történt másokkal. Reggelente, mivel általában
korán felkeltem, nem nézhettem a kedvenc meséimet, mert akkor még azon a
csatornán filmek mentek. Így hát nem tudtam mást csinálni, mint játszani. Mikor
már eltelt pár óra, megint odaültem a tévé elé, és nagy boldogságomra nézhettem
végre.
Egy kis idő
múlva viszont felébredt a tesóm. Amikor beért abba a szobába, ahol én voltam,
egyből azt jegyezte meg, hogy az ilyen meséktől buta leszek. Ezek után
következett a veszekedés. Végül mindig a tesóm nyerte meg a harcot, és övé lett
a távirányító. Voltak olyan esetek is, amikor direkt eldugtam a távirányítót,
és amikor kérdezte, hogy hol van, azt mondtam, hogy nem tudom. Persze soha nem
hitte el. Amikor meg tényleg nem tudtam, akkor se hitte el.
Tehát a
családban szinte minden nap én voltam az, aki a legkevesebb tévét nézte.
Sinkó Emma 5.a
 |
| Sinkó Emma (5.a) illusztrációja |
Békés Márta
Mért utálom a bátyámat?
Mért utálom a
bátyámat?
Kutyám Jerry Lee
kettőre
rávette a Taxi
hármat!
Mért utálom az
öcsémet?
Amér’ a Mátrix
háromra
rávette a Potter
négyet!
Mért utálom
nővéremet?
Csak azért, mert a
Shrek hatra
rávette a Kobra
hetet!
Mért utálom úgy a
húgom?
Elásta a
távkapcsolót,
hát naná, hogy bokán
rúgom!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése