Szeretlek
Te
Okos
Párom!
Midőn, miért, minek?
Megint hol találom?!
Egyet értünk a legtöbb mindenben. De mivel ez csak
azonosság, a MiMe filozófiája szerint nem annyira lényeges. Mi hát a különbség?
És az mire jó, mire elég és mire nem, mire vezet?
Mert az is azonosság, hogy elfogadjuk: a differencia nemhogy
kell és szükséges, de a növekedés alapfeltétele, hogynemondjam lényege. Ám ha
így van, a minden differencia már azonosság. És akkor máris ott vagyunk a tyúk
és a tojás dilemmájánál. Ám nem annyira az eredet a fő kérdés, sokkal inkább a
hogyan veled és tovább.
Lehetséges-e konstruktív együttműködés
differenciál-értékek között, ha az azonosság, mint létalap nemszámíttatik? Erre
mit mond a nagy E.?
Feltesszük tehát a kérdést: Az egyszerű szavak és mondatok,
a tiszta jelentések, egyértelmű állítások és igenlések toleranciája mit bír?
Eltűri-e holdudvarát, a kinemmondott és kimondhatatlan, csak sejtett, holnem-
és sosemvolt potenciális létezők nyomását az ismert-nemismert határsávjában?
Úgy látjuk, a fő kérdés tehát a határsáv kezelése: hogy az lezárt vagy nyitott
marad.
Amennyiben a MiMe következetes marad létfilozófiájához, úgy
nyelvfilozófiáját is ehhez hangolhatja, és együttműködhet HNVEL semmiseivel.
Ezért a különbséget hangsúlyozó, nem beolvadó, mégis
konstruktív választási együttműködést ajánlunk a MiMe és HNVEL között.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése