Tacsi és Miklya Zsolt: Kutyahegyibeszéd

Ami a szívemen…

Kiskorom óta nagyon szeretnék egy kiskutyát. Azt is tudom, hogy milyen fajtát.

Az anyukám is benne van az ötletemben. Csak az apukám nincs. Hiába mondom neki, hogy tudnám ápolni. Ő akkor sem szeretne. Én pedig nagyon szeretnék. Nem is értem, miért nem engedi, mert nem nagy kutyáról van szó. Egy törpe tacskót szeretnék. Hiába tartottam neki „hegyibeszédet”. Akkor sem. Pedig lenne kutyaház is, póráz is, nagyon kevés dolgot kellene neki venni. Anya is, én is majdnem minden héten elmondjuk, hogy lenne neki hely stb.

Tavasszal van a névnapom. Remélem akkor megkapom a kiskutyát. Sokat kérem tőle, hátha egyszer megkapom.

Tacsi 

Kis Odett (5.a) illusztrációja

Miklya Zsolt

Kutyahegyibeszéd

Azt mondják, hogy boldog, aki ugat, mert akkor kutya baja van.

Meg hogy boldog, akit kutyába vesznek, mert kutyából nem lesz szalonna.

De azért a legboldogabb a sánta kutya, mert őt úgyis utolérik, és hazaviszik, végre.

Azt is mondják, hogy pénz beszél, a kutya ugat, mert kutya világot élünk. Pedig a kutyaszerencse az, hogy a kiskutya is hamar belejön az ugatásba.

Téti Lili és Miklya Luzsányi Mónika: Egyetlen kívánság

Ami a szíveden…

Nagyon szeretnék egy kistesót. Olyan jó lenne. Egész álló nap vele foglalkoznék. Játszanék vele, meg etetném, tanítanám számtalan dologra. Ha segíteni kell neki, én rögtön ott leszek.

Téti Lili 3. b

 

Téti Lili (3.b) illusztrációja

Miklya Luzsányi Mónika

Egyetlen kívánság

– Unatkozoooom!

A királykisaszony hangja keresztülhatolt a királyi palota márványfalain, a vastag tölgyfaajtókon, az ólomüveg ablakokon. Eljutott egészen a konyháig, ahol Gitta, a kis konyhalány épp a sárgarépát pucolta.

– Jaj, Istenem! Már megint – sóhajtott fel Emerencia, Lili hercegnő udvarhölgye. – Őrületbe kerget ez az elkényeztetett királykisasszony. Most mondjátok meg, mit találjak ki neki, hogy ne unatkozzon?

Zoboki Botond és Várfalvy Emőke: Boti és a kívánságbaró

Ami a szíveden…

            Miért van az, hogy a kedvenc focicsapatom az idén rosszul teljesít? Ha lehetne, azt kívánnám, hogy bárcsak a Real Madrid lenne a világon a legjobb focicsapat. Akkor minden csapat ellen győzne, és ők vinnék el a kupákat és soha nem vesztenének.

            Miért kell mindent megosztanom a tesóimmal?

Ha ez nem lenne, akkor aranyéletem lenne. Mindig rengeteg édességem és csokim lenne, körülbelül annyi, hogy csinálhatnék belőle egy hegyet. De hátránya is lenne, mert ha ők kapnának valamit, akkor ők sem adnának belőle.

Miért nem lehet malacom?

Én imádom az állatokat. Kedvenceim belőlük a malacok. Én régóta szeretnék egy kismalacot. Az lenne a neve, hogy Husi, és mindig játszanék vele.

Zoboki Botond 5.a

Gémes Gellért (5.a) illusztrációja

Várfalvy Emőke

Boti és a kívánságbaró

Botinak rossz napja volt. A szerdák mindig rosszak. Hét óra, ebből kettő matek. Rémálom. És hol van még a hét vége?

Hazafelé, mint mindig, ha feszült volt, kavicsokat rugdosott. Az egyik megpattant a patak kicsit rozzant fahídján, és mint egy mesterien kivitelezett kapura lövés, becsapódott a vízbe.

Boti elmosolyodott a remekül sikerült rúgástól, de rögtön lefagyott a jókedv az arcáról, mikor meghallotta a becsapódás utáni fájdalmas jajgatást.

– Au! A manóba, ez aztán fájt! Azt a stoplis cipős mindenségit neki! Pont kupán! Középre! Micsoda célzás! De akkor is. Fááááááááj!!!

Sinkó Emma és Békés Márta: Mért utálom a bátyámat?

Ami a szívemen…

            Régebben, mikor még kisebb voltam, a kedvenc mesecsatornám a Minimax volt, és szinte mindig azt szerettem volna nézni, bármi is ment rajta.

Esténként mindig fel voltam háborodva, hogy a híradót kell nézni. Soha nem értettem, hogy mi a jó abban, hogy meghallgatjuk, mi történt másokkal. Reggelente, mivel általában korán felkeltem, nem nézhettem a kedvenc meséimet, mert akkor még azon a csatornán filmek mentek. Így hát nem tudtam mást csinálni, mint játszani. Mikor már eltelt pár óra, megint odaültem a tévé elé, és nagy boldogságomra nézhettem végre.

Egy kis idő múlva viszont felébredt a tesóm. Amikor beért abba a szobába, ahol én voltam, egyből azt jegyezte meg, hogy az ilyen meséktől buta leszek. Ezek után következett a veszekedés. Végül mindig a tesóm nyerte meg a harcot, és övé lett a távirányító. Voltak olyan esetek is, amikor direkt eldugtam a távirányítót, és amikor kérdezte, hogy hol van, azt mondtam, hogy nem tudom. Persze soha nem hitte el. Amikor meg tényleg nem tudtam, akkor se hitte el.

Tehát a családban szinte minden nap én voltam az, aki a legkevesebb tévét nézte.

Sinkó Emma 5.a

Sinkó Emma (5.a) illusztrációja

Békés Márta

Mért utálom a bátyámat?

Mért utálom a bátyámat?

Kutyám Jerry Lee kettőre

rávette a Taxi hármat!

Ami a szíveden…

…az a szádon.

Ugye jó lenne, ha mindig ki tudnánk mondani? Ám az lehetetlen, hogy mindent kimondjunk, ami a szívünket nyomja vagy foglalkoztatja. Ilyenkor magunkban hordjuk, és magunkban beszéljük ki. Sőt, akkor is magunkban beszélünk, ha van kinek elmondani különben. Mert a belső beszéd nem (csak) a bolondok dolga. Minden ember beszél magában, legfeljebb nem veszi észre, nem foglalkozik vele. Ám nemcsak kimondani, hanem dúdolgatni, mondókázni és leírni is lehet. Próbáld csak ki! Ami a szíveden… mondd ki, mondókázd ki magadban, aztán írd le valamilyen formában. Lehet belőle mese, történet, levél, napló, gondolatbeszélgetés, de lehet mondóka, monológ, vers és dal, akár még énekelve, dúdolgatva is.

Szóval, ami a szíveden, az ne vesszen el, írd le nekünk, Író Cimboráknak, és mi igyekszünk válaszolni, akinek tudunk.

Téti Lili (3.o.) rajza (részlet)

A fenti gondolatokkal szólítottuk meg a kiskunfélegyházi Dózsa György Általános Iskola diákjait, akiket nem kellett nagyon nógatni. Sok őszinte, izgalmas gondolattal és írással leptek meg minket. Ezek közül választottunk ki 41-et, és tettük közzé az Író Cimborák számára. Az írók retusálatlan szöveget kaptak, amit javítottak, ők alakították ki a központozás, sortördelés végleges formáját. (Néhol meghagyva a gyereknyelv stiláris értékű sajátosságait.)

Ezután az Író Cimborák választottak gyerekszöveget, és írásaikkal válaszoltak rá. Versek, mesék, történetek, levelek születtek, sőt egy zenemű is. Az írók munkáit visszaküldtük az iskolába, és megint a gyerekek következtek: rajzoltak, képeket alkottak az írásművek alapján. A több hónapos előkészítő munka eredményét kezdjük most közölni, párhuzamosan két helyen:

• Itt az Író Cimborák blog mesefolyamán a közös gyerek és felnőtt írások jelennek meg gyerekrajzokkal illusztrálva, terveink szerint június 12-ig. Heti 4-5 új bejegyzésre lehet számítani, tehát érdemes naponta megnézni a blogot.
• Az ÍC-blogról is elérhető Ami a szíveden iskolagalériában pedig valamennyi gyerekírást közöljük, ami az első szűrőn átment (azt is, amelyet felnőtt nem választott). Ezek már most megnyithatók és olvashatók: https://amiasziveden.blogspot.hu/
  Az ÍC-blogon való megjelenéssel párhuzamosan jelentetjük meg a galériában a felnőtt írásokat és illusztrációkat is. Minden héten egy-két olyan gyerekírás is „képessé” válik, amelyet nem választott felnőtt író.

Június elején aztán a Dózsa suliban „élő”, offline galéria, kiállítás nyílik, amelyet június 12-én kiállítás-megnyitó, íróolvasó találkozó zár majd, gyerek és felnőtt alkotók közös részvételével. Mindemellett nyomtatott megjelenésre is sor kerül a Chipegető c. iskolaújságban, a legjobb írások és rajzok közül válogatva.

Kiskunfélegyházi Dózsa György Általános Iskola

Köszönetet mondunk a Dózsa György Általános Iskola vezetésének, pedagógusainak és diákjainak a projekt lehetőségéért és a megvalósításban való aktív segítségért, alkotó részvételért.

Olvasóink számára pedig élményekben gazdag befogadást kívánunk a szívtől szívig ható élménytúrán.

A projektszerkesztők:

Dr. Luchmann Zsuzsanna és Miklya Zsolt

ITT A VÉGE...

Fantázia polgárai, Barátaim, figyeljetek!

Az elmúlt hetekben Fantázia közéletét is sorsfordító kérdések foglalkoztatták. Kolbászkerítés vagy Boldog Befejezés? Ki nyerje el a felekirályságot (egyáltalán, legyen-e fele királyság), és kit tegyünk sütőlapátra?

Sokan elmondtátok véleményeteket, és a kampány finisében sokak nyilvánították ki szavazatukkal akaratukat. Választási Bizottságunk az elkövetkezendőkben azon fog dolgozni, hogy mindenki elnyerje méltó jutalmát (esetleg...)

A szerkesztőknek, Kertész Edinának és Mészöly Áginak már csupán annyi a dolga, hogy megköszönje a Cimborák áldozatos munkáját.

A HNVEL kampányát Miklya Zsolt vezette, arculatát Pap Kata tervezte, Miklya Emese és Jászberényi Kristóf pedig egy plakáttal járult hozzá a megjelenéshez.

Miklya-Luzsányi Mónika a Fantázialények Jogainak Egyetemes Nyilatkozatát alkotta meg.

A LIN logóját Bódi Kati tervezte, programját Széchey Rita alkotta meg.

A MiMe szellemi atyja és vezére, Egykő Albert magyar hangja Németh Eszter volt.

A PAMM udvari festője, Bódi Kati és írnoka, Smelka Sanyi legjobb tudásuk szerint szolgálták az Uralkodó érdekeit.

Dudás Győző fantasztikus képanyaggal segítette a NAFTA, azaz a Tündérkeresztanya és a Vasorrú Bába munkáját a kampányidőszak során.

Köszönjük mindenkinek a kért és kéretlen segítséget, a hozzászólásokat, véleményeket, és reméljük, hogy Fantáziában továbbra sem sérülnek a gondolat-, és képzeletszabadság alapvető feltételei.

Mindenkinek szép, vidám nyarat kíván:
Kertész Edina és Mészöly Ági


(Éljen a NATFA!!!)
(A MiME trollja fejcsóválva néz maga elé.)

Fantázialények Jogainak Egyetemes Nyilatkozata

Bevezető

Tekintettel arra, hogy a fantázialények minden egyes tagja tőle elidegeníthetetlen méltósággal és szabadsággal rendelkezik,

tekintettel arra, hogy ezek a szabadságjogok és kötelezettségek alkotják az igazság és a béke alapját Fantáziában,

tekintettel arra, hogy a fantázialények jogainak el nem ismerése és semmibevétele, valamint kötelezettségeik elhanyagolása mind a fantázialények, mind emberiség lelkiismeretét fellázító barbár cselekményekhez vezethet,

a HNVEL közgyűlése konzultációra és társadalmi vitára bocsátja a Fantázialények Jogainak Egyetemes Nyilatkozatát, azt a közös eszményt, amelynek elérésére mindenkinek törekednie kellene Fantáziában és az ország határán kívül is.

1. cikk

Minden fantázialény szabadnak születik, egyenlő méltósága és joga van. A fantázialények ésszel és lelkiismerettel bírván, egymással szemben testvéri szellemben kell, hogy viseltessenek.

2. cikk

Egyik fantázialény sem különböztethető meg vagy szegregálható el fajra, színre, nemre, nyelvre, vallásra, politikai vagy bármely más véleményre, vagyonra, születésre vagy bármely más körülményre való tekintettel.

3. cikk

Minden fantázialénynek joga van a fantázialényhez méltó életre, a szabadságra és a személyi biztonságra.

4. cikk

A törvény előtt mindenki egyenlő, és minden megkülönböztetés nélkül joga van a törvény egyenlő védelméhez. Egyetlen fantázialény sem bír kiváltságokkal, mert nincs különbség a fantázialények között sem a szerzőjük, sem születési körülmények, bőrük színe, alakjuk, nyelvük, beszéd- és gondolkodásmódjuk, vallásuk és hitük miatt.

5. cikk

Egyetlen fantázialény magánéletébe, családi ügyeibe, lakóhelye megválasztásába vagy levelezésébe sem szabad önkényesen beavatkozni, sem pedig becsületében vagy jó hírnevében megsérteni.

6. cikk

Egyik fantázialény a másikon nem uralkodhat, akarata ellenére szolgájává nem teheti, nem kényszerítheti semmire, nem alázhatja meg, nem gúnyolhatja ki, sem lelki, sem fizikai terror alatt nem tarthatja.

7. cikk

Minden fantázialény szabadon elhagyhatja és választhatja meg hazát. Fantázia köteles befogadni minden fantázialényt. Közülük megkülönböztetett védelemre és kitüntetett figyelemre jogosultak azok, akiknek életük vagy biztonságuk veszélyben forgott szülőhazájukban  vagy üldöztetés érte őket szerzőjük, születési körülményeik, bőrszínük, alakjuk, vallásuk, gondolataik, vagy képzeleti tevékenységeik miatt.

8. cikk

A fantázialények szabadok cselekvésükben, mozgásukban, fejlődésükben, alakulásukban és alakváltásukban, és ezt mindaddig tilos korlátozni, míg azzal másokat nem veszélyeztetnek.

9. cikk

A gondolatok, vélemények, mesék, versek, történetek szabad megélése és közlése a fantázialények egyik legértékesebb joga, ennélfogva minden fantázialény szabadon szólhat, írhat, alkothat és álmodhat vagy énekelhet.

Minden fantázialénynek joga van a képzelet, gondolat, a lelkiismeret és a vallás szabadságához, ez a jog magában foglalja nemcsak a történetek és világok, hanem más fantázialények teremtését is.

10. cikk

A fantázialényeknek alapvető joguk képzeletük alkotásait nyilvánosságra hozni, arról beszélni, írni, bármilyen formában megjeleníteni, ám kötelesek azokat gondozni és ellátni is.

Fantáziában a képzelet szárnyalásának gátolása, valamint szüleményeinek elhanyagolása a főbenjáró bűn és a legsúlyosabb büntetést vonja maga után.

11. cikk

Minden fantázialény születésétől fogva Fantázia egyenlőjogú állampolgára. Ez a jog  alapvető és elidegeníthetetlen,  ezért minden fantázialénynek joga  van részt venni Fantázia bármely eseményén, joga van mesékben, versekben, dalokban, filmekben, festményeken vagy bármilyen más formában megjelenni.

12. cikk

Minden fantázialénynek joga van hozzá, hogy olyan rendszer valósuljon meg, amelyben a jelen Nyilatkozatban kinyilvánított jogok, szabadságok és kötelezettségek teljes hatállyal érvényesülhetnek. Ezzel elismeri minden más fantázialény ugyanezen jogát, és kötelezettségrészt vállal annak érvényesülésére. Amit tehát maga számára természetes jognak ismer el, azt mások számára is természetesnek tartja, és ennek el nem vételéért és megvalósulásáért saját hatókörében kötelezettséget vállal.

Lejegyezte: Miklya Luzsányi Mónika

ÖSSZENŐ, AMI ÖSSZETARTOZIK - NAFTALIN

BREAKING NEWS! ÚJABB KOALÍCIÓ!

La Katka: Minden erőnkkel támogatjuk a Tündérkeresztanyát!

Tündérkeresztanya: A boldog vég biztosítja a nevetést!

Vasorrú Bába: Nem nyilatkozom!

(Sajtóértesülések szerint a NAFTA ígéretett tett, hogy koalíció esetén támogatja a LIN köztéri csalimeseprojektjeit, és a pártvezetők elsőbbséget élveznek az Óperencián túlra szerveződő tanulmányutak várólistáin)

Egyik sem létezhet a másik nélkül

Drága HNVEL!

„Nem arról van szó, hogy én annyira okos volnék, csupán az a helyzet, hogy többet szoktam foglalkozni a problémákkal.” (A.E.)

Maradva fő szlogengyártónk kedvenc tudományágánál, a matematikánál, amit hitünk szerint meglehetősen ostobán oktatnak egyes helyeken, egy egyenlet helyes megoldásához többféle logikai úton is el lehet jutni, ettől az eredmény még nem változik.
Bár a MiME valóban elsősorban a különbségek felismerésére helyezi a hangsúlyt, hiszen hosszú távon az vezet az önmagunkkal és aztán másokkal szembeni szeretethez és tisztelethez, szívesen dolgozik a kombinatorika eszközeivel is.

Egy probléma sosem oldható meg azon az (logikai) úton, amin keletkezett, így minél többen és többfélék vagyunk, annál könnyebb megoldásokat találni. Ehhez csupán jóindulatra, elfogadásra és toleranciára van szükség.

Nincs tehát akadálya a HNVEL és a MiME együttműködésének.

Mindannyian egy nagy halmaz részei vagyunk, ki így, ki úgy. Ki ilyen, ki olyan.
Közös célunk a tolerancia, az élni és élni hagyni principiuma.

Mi úgy véljük ezt megvalósíthatónak, hogy a különbözőségekre helyezzük a hangsúlyt és azok egyediségére, ebből következő értékére és pótolhatatlanságára. Úgy véljük, a különbségeink által mindannyian valami egyedit és pótolhatatlant vagyunk képesek hozzátenni a Nagy Egészhez (neveződjék valamely istennek, univerzumnak, semminek vagy épp mindenségnek). Ha tehát mindannyian egyediek és pótolhatatlanok vagyunk különbségeink által, megszűnik az ok és alap egymás értékének kisebbítésére.

A mostani dualizmusra alapuló értékrendszer fontos – és gyakran figyelmen kívül hagyott alaptétele – egyik sem létezhet a másik nélkül.

A MiME ezen gondolatok mentén örömmel és a közös munka és együttgondolkodás feletti várakozással fogadta el a HNVEL koalíció képzésére tett ajánlatát.

Örömünkre szolgál a holnemvoltak és egyszerlesznek népeinek megismerése, ezáltal saját horizontunk tágításának lehetősége.

Szeretettel és tisztelettel,

az Alapkő

„A békét nem lehet erőszakkal fenntartani. Azt csak megértés által lehet elérni.” (Einstein)

EGYÜTT FANTÁZIA SOKSZÍNŰSÉGÉÉRT!

Szeretlek

Te

Okos

Párom!

Midőn, miért, minek?

Megint hol találom?!

Egyet értünk a legtöbb mindenben. De mivel ez csak azonosság, a MiMe filozófiája szerint nem annyira lényeges. Mi hát a különbség? És az mire jó, mire elég és mire nem, mire vezet?

Mert az is azonosság, hogy elfogadjuk: a differencia nemhogy kell és szükséges, de a növekedés alapfeltétele, hogynemondjam lényege. Ám ha így van, a minden differencia már azonosság. És akkor máris ott vagyunk a tyúk és a tojás dilemmájánál. Ám nem annyira az eredet a fő kérdés, sokkal inkább a hogyan veled és tovább. 

Lehetséges-e konstruktív együttműködés differenciál-értékek között, ha az azonosság, mint létalap nemszámíttatik? Erre mit mond a nagy E.?

Feltesszük tehát a kérdést: Az egyszerű szavak és mondatok, a tiszta jelentések, egyértelmű állítások és igenlések toleranciája mit bír? Eltűri-e holdudvarát, a kinemmondott és kimondhatatlan, csak sejtett, holnem- és sosemvolt potenciális létezők nyomását az ismert-nemismert határsávjában? Úgy látjuk, a fő kérdés tehát a határsáv kezelése: hogy az lezárt vagy nyitott marad.

Amennyiben a MiMe következetes marad létfilozófiájához, úgy nyelvfilozófiáját is ehhez hangolhatja, és együttműködhet HNVEL semmiseivel.

Ezért a különbséget hangsúlyozó, nem beolvadó, mégis konstruktív választási együttműködést ajánlunk a MiMe és HNVEL között.

PAMM INTERJÚ - KIRÁLYI EGYSZERŰSÉG

A feltett kérdésekre a PAMM és királyi felségeink a következőket válaszolják:

1. Természetesen mindkettőt szeretnénk: minden mézeskalácsházhoz legyen kolbászkerítés. A vasorrú bábának alanyi jogon járna mindez, csak orvosi igazolás kell, hogy az illetőnek valóban vasból van az orra. Ha odaég, rákenjük másra ( a krémet).

2. Bevezetjük, punktum! A feltételek biztosítása érdekében rengeteg aranyhalat kell majd kifognunk, ehhez pedig sok-sok halász kell. Ezzel közelebb leszünk a teljes foglalkoztatáshoz. Nincs több naplopás, álmodozás... Ja, de, álmodozás van.

3. Jelszónk: Alapálom alapáron!

4. Semmiképpen: szóvicc - no vicc. Jó vicc!

5. Minden üveghegyre üvegzsebet!

6. Győzelmünk esetén 14. havi is. (Ez tulajdonképpen jó dolog?)

7. Nem szükséges az űrbe mennünk, mi a választóinknak a csillagokat is lehozzuk az égből.

Királyi megbízásból:

báró Smelka Sándor, királyi írnok sk.

EGYKŐ ALBERT ÜZENETE

Drága mindenféle Egyformáim,

látom, elvakít benneteket a felesleges sietségben felkavart por, mi több, homokszem került a gépezetbe.
Gondoljatok a régi bölcs mondásra, a por siet, a kő ráér.
És ne feledjétek, mit helyezett Fantázia kicsi Királynője Bux Barnabás Boldizsár tenyerébe akkor, amikor a Semmi felemésztette Fantázia birodalmát. Egy homokszemet.
Mindig van egy homokszem, egy kő. Olyan talán létezik, hogy kő kövön nem marad, nodehát, ha egymáson nem is, sebaj, az építkezést amúgy is egymás mellé helyezett kövekkel kell kezdeni! S mi történik, ha kiveszünk alulról egy követ? Megroggyan a nagy egész.
És hát, drága egyformán gondolkodóim, mi is a lent és fönt? Hát persze, pontosan ugyanaz, csak máshonnan kell nézni.

Mese-titkosrendőrség? Fontoskodó szürke kövek gyülekezete, hatalmukat a ti félelmetekből nyerik. Amíg azt gondoljátok a különbözőségeitek rejtegetnivaló szégyenletes dolgok és mindenáron az egyformaságra törekedtek, addig bizony lesz munkájuk, hiszen a titkosrendőrség a titkok felfedésére szakosodott. De mi is a titok?

Propp nem ügynök volt drágaságaim, csak egy egyszerű tudós, aki az egyformaságot vizsgálta, a benne rejlő lehetőségeket kutatta. Álma a nagy egész megteremtése volt, bebozonyítani, ami a mi célunk is, nincsen egyik a másik nélkül. Építőkövek vagyunk mindannyian, s a legkisebb homokszem is óriási hatalommal bír, hiszen képes megakasztani a nagy egész működését...

A három próbáról meg, jaj, hát ugyan már, semmit sem tanultatok a Félőlénytől? A próbákon nem lehet elbukni. „Nem szörnnyé válni, az a nehéz!”

Fantázia határtalan, ez maga az Ende mondta ki. És ha nincs Ende, talán sosem tudjuk meg, hogy Fantáziának nincsenek határai. Határaitok nektek vannak, drága Barátaim.

De mi is a határ? Mire való a határ? Ha bezár, megvéd. Megvédi a benne rejlőt, hogy különbözőségét és egyediségét elveszítse. Ha lezár, felnyitható. Ha felnyitható, akkor lehetőség. Ha határ, akkor meg lehet állni mellette és biztonságosan körbenézni. Ha határ, akkor rugalmas, hol szűk, hol tág.
Ha önmagatokba figyeltek, láthatjátok, néha kapcsolódni, építeni van vágyatok, megismerni.
Néha pedig gúzsba kötni a tapasztalatokat, s odabent, kicsire szűkülve, magányban bontogatni a gúzst.
Ha hő éri a követ, kitágul, a szeretet melegében kiterjeszkedik, kibomlik, miképp a növények.

Ha hideggel találkozik összehúzódik, őrzi a korábbi meleget.

A határ tehát véd és óv, s nem korlátoz. A saját döntésetek, hogy használván Fantázia erejét átváltoztok-e valami/valaki mássá. Akár valamely még ki nem gondolttá, egyszerlesszé.

Minden, mi névvel illetődik e név által megteremti a határait.

Csituljatok hát, az egyformaság nem minden. Az egyformaság unalmas.
De néha unalmasnak kell lenni, hiszen az unalmas délutánokon rendeződnek el, gondolódnak újra az izgalmas pillanatok. Amit nem lehet még egyszer újragondolni, az nincs is.

Gondoljatok Bux Barnabás Boldizsárra!

Ő Magdalénának hívta a kicsi Királynőt, akit én Matildának hívok.

De hát nem mindegy-e a név? Mit rózsának hívunk, bárhogy nevezzük, éppoly illatos!

Béke felvert porotokra!
A MiME nevében az Alapkő

NAFTA - A TÜNDÉRKERESZTANYA VÁLASZOL

Kolbászkerítés vagy mézeskalácslakás-program? Ön melyiket valósítja majd meg országunk égetően fontos fejlesztései közül?

Mézeskalács-kerítés, sőt, mézeskalács-ház, ahogy az a nagykönyvben meg van írva! Kemence, sütőlapát, Jancsi és Juliska. Nem kérünk az újmódi, húsmentes kolbászokból!

Mit gondol a mindennapos álmodozás általános és középiskolai tantervi bevezetéséről? 

Jancsi és Juliska bizony jobban tenné, ha nem holmi kispárnákon henteregne, hanem fogná szépen a morzsákat, szétszórná az erdei ösvényen, és betérne a mézeskalács-házunkba, ahogy illik. Piroska az iskolapadban? Csipkerózsika az okostábla előtt? Hogy az analfabéta farkas betűvetést tanuljon, a hét törpe pedig esélyegyenlőséget kíván? Még mit nem! Vissza a régi törvényeket, nem kérünk a reformokból. Menjen szépen vissza mindenki a meséjébe, álljon vissza a rend!

Mit gondol az alapálom bevezetésének lehetőségéről?

Oktatásügyi referensünk, a szép és gonosz mostoha kidolgozta már erre vonatkozó javaslatait. Támogatjuk az alapálmot, de kizárólag üvegkoporsóban.

Ön szerint legalizálható a szóviccbűnözés?

A NAFTA azonnal betiltaná a szóviccbűnözést, miután megválasztották, valamint az idegen eredetű szavak használatát is. Le Cinderellával, éljen Csipkerózsika!

Mi a véleménye az Üveghegy-hatásról?

Örülünk neki! Átlátszó dolgokat akarunk Fantázia birodalmába. Szeretjük az átlátszó hegyeket, tengereket, üvegkoporsókat és tükröket is, amennyiben nem az Üveghegyen túliak importhomokjából készül. Fantáziabeli homokból fantáziabeli átlátszóságot kívánunk a nemzetnek.

 Hogy viszonyul a Házi Varázsigehasználók 13. havi füstöléséhez?

Ősapáink naptárában 12 volt a hónapok száma, míg a legvénebb boszorkány vissza tud emlékezni. Nem kérünk az újfajta, 13 hónapos naptárakból. A füstölés pedig mindig is a boszorkányok dolga volt, nincs szükség arra, hogy a tapasztalat nélküli laikusok otthonukban füstöljenek. Mi kifüstölünk mindenkit, aki nem ide való, még ki is seprűzzük, ha kell.

Megvalósítható az ön által képviselt párt ciklusa alatt, hogy Fantázia is eljusson az űrbe?

Nem hagyjuk el szép hazánkat holmi zöld emberkék kedvéért. És idegenbe szakadt boszorkányfiainknak, lányinknak is azt üzenjük: ne ábrándozzatok ti más bolygókról, messzi vidékekről, térjetek haza otthonotokba, ahol tisztán csörgedez a patak, recsegnek a fák, és repkednek a boszorkányok.

Vasorrú Bába és Tündérkeresztanya, NAFTA

CSÍÍÍZ - Interjú La Katkával, a LIN képviselőjelöltjével

 Mint tudatos fantázialény, bizonyára ön is tisztában van vele, hogy a választási ígéretek néha olyanok... Olyanok.

Mai interjúnkban a LIN (Legyen Inkább Nevetés – a szerk.) párt képviseletében La Katkát, a párt jókedvű szóvivőjét kérdeztük. Íme, a villáminterjú, vágás és változtatás nélkül:

Kolbászkerítés vagy mézeskalácslakás-program? Ön melyiket valósítja majd meg országunk égetően fontos fejlesztései közül? És mit tesz, ha odaég?

 - Egyértelmű, nem? Hogy Önnek nem az? Hát mondja ki kérem, hogy mÉÉÉÉz, aztán rögtön azt, hogy kOOOl – bÁÁÁSz. Melyik esetben jut eszébe a nevetÉÉÉs, és melyikben a döbbent csOOOdÁÁÁlkOOOOzÁÁÁs? Na ugye. Mondtam, hogy egyértelmű. Mézeskalács, természetesen.

Mit gondol a mindennapos álmodozás általános és középiskolai tantervi bevezetéséről? Hogy teremti meg ennek ideális feltételeit, hogy egy diák se maradjon színes tinták és anatómiailag megfelelően alátámasztó, megymaggal tömött kispárna, esetleg moszkvicssluszkulcs nélkül?

- Az a kérdés, tisztelt hölgyem, hogy mennyi ideje van. Adhatok kétnapos, kétórás, és felárral, mert így a legnehezebb – csak vicc volt, haha - , kétperces választ is. Tehát. Mint ahogy Ön bizonyára pontosan tudja, az ilyen interjúkat megelőző kutatásaiból, Programunk alapvető része az álmodozás. A más világokba révedés, a dolgok más színben való meglátása.  Nem tudom, Ön mit gondol erről, én, mint LIN-tag, óriási lehetőségeket látok egy mindenki számára elérhető, óriási, rózsaszín üvegbúrában felállított HINta közvagyonná tételében, ingyenes használatában. Úgy véljük, első lépésként, megvalósulhatna az , amit zászlónkra tűztünk, a gondtalan, felszabadító, boldog nevetés.
Okait, khm, jelen világunkban megtalálni, ugyebár, igen… hogy is mondjam, ne-héz-kes. Kissé elbátortalanító… majdnem hiábavaló vállalkozás.
De mi, LIN-ek, ezt nem adjuk fel. Nem, nem jól értette, nem LINkek, kérem. Nagyon komolyan gondoljuk. A nevetés komoly dolog. Szóval kampányunk első ajándéka a köznek, egy LIN – HIN-ta.

Mit gondol az alapálom bevezetésének lehetőségéről?

-  Ön mindent tud rólunk, úgy látom. Az alapálom nálunk alap. Alapálomnak nevezzük azt a különleges állapotot, amikor valaki minden segédeszköz nélkül, úgymint rózsaszín szemüveg, óriáshinta, legális drogok (kávé megengedett), önmagában képes arra, hogy nevessen. Ez kérem, ez kérem különleges képesség. Nem lehetetlen, de nagy akaraterő, kitartó keresési hajlandóság, és hihetetlen kitartás kell hozzá. Ilyen jelöltjeinket külön díjazásban részesítjük. A díjkiosztó ünnepséghez már kölcsönkértük a téli Olimpia dobogóit.

Ön szerint legalizálható a szóviccbűnözés?

- Ha jól sejtem, a  NAFTA párttal felmerült esetleges koalíciós terveinkre kíván így rákérdezni? Igen?

Mi a véleménye az Üveghegy-hatásról?
 - Nevetséges aggodalom.

 Hogy viszonyul a Házi Varázsigehasználók 13. havi füstöléséhez?

-Engedélyeznénk. Ez egy szabad ország. Azonban feltételhez kötnénk a használatát. Minden tizennegyedik hónapban az ilyen füstölőknek el kell játszaniuk a „Ki nevet a végén” című játékot. Ha valaki az út végén is nevet, hát kérem, az már valami. Az, kérem, tud valamit. Az nyugodtan füstöljön.

Megvalósítható az ön által képviselt párt ciklusa alatt, hogy Fantázia is eljusson az űrbe?

- Nem hiszem (nevet), hogy erre bármilyen szükség lenne. Ha ufót kívánok látni, egyszerűen kimegyek az utcára. Vagy belenézek a tükörbe…   (hosszan nevet)

HNVEL - INTERJÚ

Lehet más Fantázia?

Mint tudatos fantázialény, bizonyára ön is tisztában van vele, hogy a választási ígéretek néha olyanok, mint Hamupipőke üvegcipellője. Érdemes tehát résen lenni és benézni az induló jelöltek háta mögé, nincs e csuriban a kezük, esetleg nem rejtegetnek-e nem ér a nevem mumust elegáns öltözékük kút mély zsebeiben. Interjúnk célja, hogy ön is átlásson a szitán és rájöjjön, sötétben minden polipoptikus meglátja a fa mögött az erdőt.  

Kolbászkerítés vagy mézeskalácslakás-program? Ön melyiket valósítja majd meg országunk égetően fontos fejlesztései közül? És mit tesz, ha odaég?

Elég a napi müzli. Éljünk megelégedéssel. Mindenki addig nyújtózzék, amire a kerítése elég. Ígéretből is elég annyi, amennyit be lehet tartani.

Mit gondol a mindennapos álmodozás általános és középiskolai tantervi bevezetéséről? Hogy teremti meg ennek ideális feltételeit, hogy egy diák se maradjon színes tinták és anatómiailag megfelelően alátámasztó, megymaggal tömött kispárna, esetleg moszkvicssluszkulcs nélkül?

Az álmodozás tananyaggá tétele az álmodozás halálát jelenti. Vagy legalábbis sorvadását és deformációját. Hiszen a kötelezettség, az elvárások megváltoztatják a spontán álomtevékenység alaptermészetét. A „Hová merűlt el szép szemed világa?” költői kérdése így vizsgakérdéssé válik, ami fából vaskarika, vasból fakarika, már csak az osztályzás hiányzik, és „Aktákba irják, miről álmodoztam s azt is, ki érti meg.” Nem más ez, mint a modernkori despotizmus kartotékarca és -vigyora.

Mit gondol az alapálom bevezetésének lehetőségéről?

Már csak az alaptörvénybe iktatás hiányzik. Akkor inkább marad a kivándorlás százezrek sőt milliók számára, az Óperencián túlra, vagy még azon is túl, mert félő, hogy a kurtafarkú is be lesz chipezve térérzékelő álomkövetővel.

Ön szerint legalizálható a szóviccbűnözés?

Ez már önmagában a nyelvválogatás bűne. A nyelvi alapon való diszkrimináció, hátrányos megkülönböztetés tűrhetetlen. Ahogy a luxusadó kivetése a szóviccekre is gazdasági alapú megkülönböztetéshez vezet, elmélyítve és konzerválva Fantáziában a nyelvszegénységet, ami szerintünk az egyik szégyellt és takargatott, mégis legégetőbb problémánk.

Mi a véleménye az Üveghegy-hatásról?

Egyes hatalmi körök tagadják a létezését, hogy ezzel elvonják a figyelmet az üvegmonopólium sokkal károsabb hatásáról, de – nem akarok ujjal mutogatni – minden szentnek maga felé hajlik a keze, ezért jobb, ha mindenki a saját üvegháza körül söpör először, és akkor fel fogja ismerni, hogy az Üveghegy-hatás nemhogy létezik, de mindennapjaink részévé vált, mert „Hol üveghegyhatás van, ott üveghegyhatás van, nemcsak a palackokban, a kerítésbe épített üvegkarmokban, hanem a vallomásban, az ölelésben, ahogy szerelmed arca és öle üveggé dermed, nem beszélve egyéb szervekről” – ahogy egy szabadszájú költőtárs mondja.

Hogy viszonyul a Házi Varázsigehasználók 13. havi füstöléséhez?

Mi nem élünk varázsigékkel, a képzelet és az álmok működése hitünk szerint nem varázslat, hanem létvalóság. Ám elfogadjuk, hogy a hit és varázslat a magánszférához tartozik, amit sem számon kérni, sem ellenőrizni, sem államilag irtani nem szabad, amíg annak veszélye Fantázia társadalmára egyértelműen ki nem mutatható. Ám ez nem közigehasználati, hanem bűnügyi kérdés, amit a fantáziabűnök törvénykönyve világosan és egyértelműen szabályoz. A füstölés, mint megbélyegző és megszégyenítő büntetőeljárás, egyébként is elítélendő dolog, javaslatunk szerint tehát ezt kellene legelőször is alaposan megvizsgálni, és törölni Fantázia pellengérlistájáról.

Megvalósítható az ön által képviselt párt ciklusa alatt, hogy Fantázia is eljusson az űrbe?

Fantáziának nincs szüksége ilyen mutatványokra. Nincs szüksége űrkilövésre, hiszen az űrben van, és az űr van benne, létmódja maga is űrjelenség. Elvégre létünk rései, mint valamiféle csipke üres részei, mindenütt jelen vannak, létünk természetes velejárói, csak ezt sokan nem veszik észre, vagy kifejezetten tagadják, és a homogén kitöltöttség téveszméjével hajtják hatalmi törekvéseik igájába polgárainkat. Miközben a rések, az üres helyek itt vannak, a belső űr velünk együtt létezik, ami a fantáziaműködés nélkülözhetetlen alapja és forrásvidéke. Miért kéne ehhez űrbe lőni vagy űrrel belőni magunkat? Az Űr velünk van. Ez Fantázia jövője. Jövőnk egyedül releváns feltétele.

Miklya Zsolt HNVELeménye

"Mit ígérünk? Semmit!" - megszólalnak a meselények

Tisztelt Olvasók!

Állítólag választások vannak Meseországban vagy nagyzóan Fantázia birodalomban. Állítólag ez Meseország. Állítólag ez a fantázia birodalma. Állítólag van választás. Igérnek itt minden félét boldog véget, varázslatot, a gonosz legyen a gonosz, a jó meg jó, győzzőn a logika, nevessünk együtt. De kérdem én kik igérik mindezt? Pontosan úgyanaz a régi elit, aki idejutatott minket. Akik először elhitették velünk, hogy mindenek a vége jó, akiknek mindegy, hogy egyszer volt, vagy nem volt, hogy boldogan élünk vagy halunk. Pedig ez egyaltalán nem mindegy, ezt még egy óvodás is tudja!
Valakinek úgy adják rangot, a királyságot, az örökéletet, mintha cukorka lenne, valakitől pedig úgy veszik el a varázserejét, a fejét, akár hetet, húszat, mintha ott se lett volna, soha sem számított volna, Először azt mondják számít, hogy mindennek legyen értelme, mindegy mitörténik a kisemberekkel, lényekkel, fűvel, hadd érjen égig, a fűz, hadd legyen csak szomorú. Bió diszlet, mint a rablók az erdőben, meg a Mardekárosok a Roxfortban! Úgyan ki fog egy könnyet is hullatni értük? Ők azok, akik nagy gondot fektetek arra, hogy miniméterről, miniméterre felépítsenek egy falut, egy házat, minden gerendáját, minden bútorát, minden fényt, minden sötetséget. Utána úgy érezték mindez nem kell, rángatak mindenkit, mindenféle mondvacsinált kalandon át, hogy csak úgy kapkodták a fejüket a szerencsétlenek, hogy hol áll a fejük, mi lesz a vége mindennek. Mindezt miért? Mert értelem volt? Nem, azért, mert akkor nekik az volt a fontos! Aztán meg az volt a lényeg, hogy mindenki beszéjen és sokat beszéljen és viccesen, de azért mondjon is valamit, ne csak úgy fecsegjen. Még almát is úgy kérjen a piacon, hogy meg tudjunk fontos részleteket magáról, a társairól meg a világról. És miért? Mert annyira akartak beszélni, dumálni? Frász karikát, mert nekik így volt könnyebb. Nem érdekelte a háttér halmakat, hogy mi emberek, meselények, mit akarunk! Az meg pláne nem, hogy az olvasók, mit akarnak. Majd ők eldöntik! Mert olyan, hogy olvasó nincs is! Egy senki sem olvas, maximum olvasnak neki. Figyelik micsoda képmutatás és ellentmondás! Elvetemültek. És miért vennék egyaltalán figyelembe, ők jobban tudják! És az olvasó, mint olyan az nem létezik. Mert olyan sok félék, sokan vannak, valaki idős, valaki fiatal, valaki bepisil, valaki fejben szoroz hatjegyű számokat, valaki tud olvasni, valaki hallgatni, valaki lány, valaki fiú. És akkor mi van!?

Ebből elég! Mi vagyunk az egyetlen hiteles választás! Mit ígérünk? Semmit! A teljes semmit! Igen azt a semmit, amitől úgy retegett a Kislány Királynő! De csak addig,amíg meg nem ismerte a természetét: A végtelen lehetőséget, amit a semmi hordoz! A semmit mindenki azzal tölti ki, amivel akarja! Nincsenek előregyártott koncepciók, szabályok, színek, szagok, nincs élet és nincs halál! Csak semmi, a vágyak és a végtelen fantázia! Ez így most félelmetesen hangzik! Tudom! De ez a legtöbb, amit adni lehet és mi megadjuk! Elkergetjük a régi elitet, nem adunk helyette direktívákat, hogy így lesz vagy úgy lesz! Nincsen bölcsek köve és nincsen jedi tanács! Csak mi vagyunk, azaz önnök vannak és a semmi, amit azzal tölthetnek meg, amivel csak szeretnék! Kik maguk és mit szeretnének, miről ábrándoznak a szívük mélyén, mik a fantáziáik, az el nem mondott meséik, én nem tudom. Nem tudom kik önnök, nem ismerem magukat, ezt csak önnök tudhatják. Azt tudom, hogy ez hatalmas felelősség! De hatalmas lehetőség is merjenek ÉLNI és ÉLNI VELE!

Halász Bálint