Tibi, a beszélő ló

A beszélő ló
(Barna Gábor, a kadarkúti Jálics Ernő Általános Iskola tanulója)

Azért a beszélő lovat választottam, mert a lovak tényleg tudnak beszélni, csak jól oda kell rájuk figyelni. Szóval én nagyon szeretem őket, és azt is, ahogy a lovak szeretik az embert. Hát ezért.
(Nagy Izabella)

Tibi, a beszélő ló

életének azon szakából, amikor senki se hitt neki

(Orcsik Rolandnak)

- 3 -

azon a napon találkoztam ezzel a kislánnyal

a Bella-Rózával ez volt a neve csilingelt ahogyan kacagott

mert nevetni szeretett és minden állatot megsimogatni

és virágot se szakított le sose csak guggolva nézegette

ahogy a kis sárga szirmok kinyílnak érintésétől

- 2 -

én azt hiszem nagyon szerencsétlen vagyok ma reggel

szőrömre ragadt a sár ahogy tegnap a kifutó vizes

homokjába hempergőztem s bár jólesett

senki sem takarította le a rámszáradt sarat

most meg viszketek és jólesne egy kis gondoskodás

- 5 -

azt mondta: „Tibi ne keseregj már ennyit hisz süt

a napocska menjünk Tibi sétálni azt mondtad

szeretsz velem a nagy fűben

amíg te legelészel én szőrkefével simíthatlak

te mondtad az este Tibi ne is tagadd”

én pedig néztem rá bután először nem hittem neki

- 4 -

megnézett magának miközben én úgy tettem mintha

nem láttam volna csak legelésztem

mert a fű édes és épp kedvemre való

Bella-Róza álldigált és nézett mintha

mosolygott is volna rám miközben

én azt mormogtam magam elé hogy a kislányok

igazán többet simogathatnának puha kis kezeikkel

az nagyon jólesik bármikor

- 1 -

nagy a legelő és sok a ló mind beszélgetünk

hogy szépen süt a nap és jó a fű

az emberek jönnek-mennek sietve rohannak

meg nem állnak

felugranak a hátunkra futunk mert az is jó

de simogatást kitől várhatunk és

a jó szót vajon ki adja s ki érti

ezen a kerek szép világon?

- 6 -

ő pedig közelebb merészelt és megérintette

az orromat és odasúgta „ej Tibi hiszen

ismerjük mi egymást nekem mondod a bajodat

én pedig megsimogatlak ha szomorkodsz

te pedig felvidítasz ahogy nézel és futsz

szép vagy Tibi hosszú sörényeddel kapáló lábaiddal

ne félj Tibi én is egyedül vagyok nélküled”

A verset a versszakok sorrendjében, és a számozás sorrendjében is olvashatjátok. Az ötlet tisztelgés Orcsik Roland: Harmadolás című verseskötete előtt.
(A szerkesztő)