Élő víz

A Biblia tanítása szerint Isten szava olyan, mint az élő víz: felfrissít, megelevenít, új életet ad. Ezzel a gondolattal búcsúznak a szerkesztők, Miklya Luzsányi Mónika és Kiss Lehel.
No, és persze egy búcsútörténettel, amit Lehel írt és Kelemen-Czakó Rita készített hozzá illusztrációt.

Kiss Lehel: Élő víz

Dél körül járt az idő. Kihaltnak látszott a táj, még a madarak is árnyékos helyekre bújtak a tikkasztó hőségben. A ragyogásban Sikár, a közeli városka házainak csak a körvonalait lehetett úgy-ahogy látni. Jézus és tanítványai mögött sok mérföldnyi út maradt el már, és sok mérföldnyi út volt még előttük is. Izrael földjének déli részéből, Júdeából indultak el, és északnak tartottak, Galileába. A Samáriának nevezett területen kellett áthaladniuk. Amint a Jákób ősatya kútjához érkeztek, Jézus leült, hogy megpihenjen kissé. Tanítványai arra gondoltak, jó lesz valami harapnivaló után nézni, ezért otthagyva a Mestert hamar eltűntek a város irányában. Csend volt, szellő sem rebbent. Álmosan terült el a környező vidék, és olyan békésnek látszott, mintha a zsidók és a samáriaiak között sohasem lett volna több évszázados harag meg viszálykodás. Pedig volt! Mégpedig azon vitatkoztak, hogy hol kell imádni Istent. Annyira összekülönböztek egymással, hogy a samáriaiak egyáltalán nem beszéltek a zsidókkal, a zsidók pedig, ha lehetett, elkerülték Samáriának még a tájékát is.

Nem sokáig pihent ott mozdulatlanul Jézus, léptek zajára lett figyelmes: magányos asszony jött vizet meríteni. Samáriai volt az asszony, ezért igencsak meglepődött, amikor megpillantott egy zsidó férfit a kút mellett. Úgy tett, mintha észre sem vette volna, hiszen egy samáriai asszonynak nem illik egy férfit észrevenni, főleg, ha az még zsidó is. Halkan engedte le edényét a sötét, mély kútba, amikor Jézus megszólította:

– Adj innom!

Az asszony összerezzent:

– Hogyan? Te zsidó létedre tőlem kérsz inni, mikor én samáriai vagyok?

– Ha ismernéd az Isten ajándékát – mondta neki Jézus szelíden –, és hogy ki az, aki vizet kért tőled, te kértél volna tőle, és ő adott is volna neked élő vizet!

– Talán nagyobb vagy te ősünknél, Jákóbnál, aki ebből a kútból csillapította szomját fiaival együtt, és még jószágait is ebből a kútból itatta meg? – kérdezte az asszony csodálkozással vegyes szemrehányással a hangjában.

– Aki ebből a kútból iszik, ismét megszomjazik, de aki abból a vízből iszik, amelyet én adok neki, nem szomjazik meg többé soha!

Az asszony csak mosolygott:

– Jó is lenne, ha ihatnék abból a szomjúságot örökre eltüntető vízből, és nem kellene többé ide járnom ezzel a nehéz korsóval! Adj hát nekem belőle!

– Menj el, és hívd ide a férjedet!

– Nekem nincs is férjem! – mosolygott még mindig az asszony.

– Jól mondtad – nézett Jézus mélyen a szemébe – nincs is férjed! Volt már öt, és akivel most élsz, nem a férjed!

Az asszony leejtette a vödröt a kezéből. „Ki lehet ez, hogy így ismer engem?” Gondolatai csak úgy cikáztak, és izzadságcseppek kezdtek gyöngyözni a homlokán, de nem a hőségtől és nem is a cipekedéstől. „Épp azért jöttem most, ebben a forróságban vízért, hogy senkivel se kelljen találkoznom, és szégyenkeznem elrontott életem miatt... és tessék! Ez az ember mindent tud rólam! Biztosan valami próféta! Jó lesz, ha valami vallásos dolog irányába terelem a beszélgetést!”

– Úgy látom, próféta vagy! Mondd meg nekem, melyik hegyen kell imádni az Istent: ezen a mi szent hegyünkön, vagy pedig Jeruzsálemben, ahogy a zsidók gondolják?

Jézus tudta, hogy a samáriai asszonynak nem ez a legnagyobb gondja. Arra vágyik valójában, hogy rossz emlékei, bűnei ne szomorítsák, és arra szomjazik, hogy boldog legyen végre és kiegyensúlyozott.

– Istent nem egyik vagy másik hegyen kell imádni – válaszolta –, hiszen Isten ott van mindenütt! Igazán imádni őt itt belül, a bűnöktől megszabadult szívben lehet bárhol, bármikor!

– Tudom, hogy eljön majd a Szabadító – mondta az asszony elgondolkodva –, és ő majd mindent megmagyaráz, amit még nem értek...

Jézus mosolygott:

– Én vagyok az, aki veled beszélek!

Mire a tanítványok visszajöttek az ételvásárlásból, az asszony éppen hátat fordított Jézusnak, és otthagyva a korsót a kút mellett beszaladt a városba. Akivel csak találkozott, mindenkinek elmondta, hogy a Jákób kútjánál van valaki, aki mindent tud, és aki elmondja, hogyan lehet igazán imádni az Istent. Olyan örömmel beszélt az asszony, mintha valódi forrás buzogott volna a szívében. Samáriai emberek nagy sokasága gyűlt Jézus köré, és két napon át csak úgy itták a szavait.

– Most már tudjuk – mondták –, hogy valóban ő a világ üdvözítője! 

Megjelent a CikCakk keresztény gyermekmagazin 2017/4. számában.