(Szakáll Hargita, a szabadkai Jovan Jovanovic Zmaj Általános Iskola tanulója)
Mindig is szerettem volna egy orosz kék macskát, de azt mondtam, hogy vagy gyereket nevelek, vagy macskát. Mert van belőlük öt. Mármint gyerekből. Így sokáig nem volt macskánk. Aztán most nyáron, amikor a legkisebb is elment egyetemre, és felköltözött Budapestre, búcsúzásként hazaállított egy orosz kék kölyökmacskával, akit Ivánnak neveztünk el. Ezek után írhattam másról, mint Ivánról, a zöldfülűről?
(Miklya Luzsányi Mónika)
– Nekem aztán
viselkedjetek rendesen! – ripakodott rá Boriszkára és Szerjózsára az édesapjuk,
amikor végre elindultak otthonról. Boriszka nagyon várta már ezt az estét,
hiszen egy babacica születése még az
egyszerű házimacskáknál is nagy dolog, nem hogy az ő családjukban. No, de pont
ezzel volt a baj. A családdal. Mert Boriszkáék papája folytatta:
– Nehogy szégyent
hozzatok nekem a családra!
