Szabó György: Csillag Betlehem fölött

Grafika: Kelemen-Czakó Rita

Dávid Ádám: Állatkerti karácsony

Grafika: Kőszeghy Csilla

Miklya Luzsányi Mónika: Csillagfényes karácsonyfa

Damó István grafikája

A vándor fázósan húzta össze magán a köpenyét. Hidegen fújtak a szelek, a hóesés is feltámadt. Nem csoda, decemberben jártak már, közeledett a karácsony. Akkoriban, az ezerötszázas években még nem voltak hókotrók, autópályák, de még betonozott utak sem. Tavasztól, őszig csak az merészkedett ki a városból, akinek nagyon muszáj volt. Hogy azon a téli éjszakán mit keresett Luther Márton Wittenberg falain kívül, ma már nem tudjuk. De a hagyomány úgy tartja, hogy egy viharos, téli éjszakán éppen hazafelé tartott. Az erős szélben alig tudott haladni, a hóvihar úgy ráncigálta, mintha az életét követelné. Luther éppen egy erdőn vágott keresztül, amikor a vihar hirtelen megállt. Hipp-hopp, eltűnt, mintha ott sem lett volna. A reformátor felfohászkodott Istenhez, hálát adva, hogy megmentette az életét. Míg imádkozott, az ég felé fordította a tekintetét, és úgy tűnt neki, hogy talán soha nem világítottak ilyen szépen a csillagok, mint abban a pillanatban. Mikor befejezte az imádságot, körbenézett, és mit látott? A fenyőfák ágain úgy szikrázott a hó, mintha a csillagok leszálltak volna a földre. Luther elgondolkodva nézte a hófödte fenyőfákat. Majd gondolt egyet, levágott néhány terebélyesebb ágat, és elindult hazafelé.

Wittenbergben már izgatottan várta haza a családja.

– Jaj, azt hittem, odaveszel a hóviharban – szaladt elé Katherina asszony, és sorjáztak elő mind a csemeték is.

– Nézzétek, gyerekek, mit hoztam nektek – vette elő a fenyőágakat az apjuk.

– Fenyőgallyakat – húzta el a száját Johannes, aki már nagyobbacska fiú volt.

– Igen ám, de nem akármilyen fenyőgallyak ezek. Mesélő gallyak. Mégpedig a világ legeslegszebb történetét mesélik el. Katherina, hozz nekem gyertyát. Minél többet.

Katherina asszony összeráncolta a homlokát.

– Nem elég kiednek a mécses, ami az asztalon világít? Drága mulatság a gyertya, nem pazarolhatjuk. Kell az, ha majd olvasni akarnak.

– Nem is pazaroljuk! – nevetett Luther. – Hidd el, Katám, ma többet tanítunk meg a gyerekeknek, mintha akárhány könyvet elolvasnának.

Az asztalon a mécses halványan pislákolt. Luther lefektette a fenyőágakat az asztalra, és mesélni kezdett. Elmesélte mindazt, amit az erdőben átélt.

– Féltem és rettegtem – mesélt a gyerekeinek –, olyan sötét volt, hogy az orrom hegyéig sem láttam. Féltem, hogy meghalok, hogy sohasem jutok ki a rengetegből. Így van ez a bűneinkkel is. Amikor rosszat teszünk, olyan, mintha egy sötét erdőben bolyonganánk. Sötétség vesz körbe minket, és a lelkünk is sötét, mint most itt ez a szoba. De azután Istenhez kiáltottam, és ő meghallgatott engem. Kitisztult az ég, és felragyogtak a csillagok. Körülöttem a fákon pedig úgy ragyogott a hó, mintha csillagok szálltak volna le a földre. Ez történt az első karácsonykor is. Isten megbocsátotta a mi bűneinket, és az ég a földre jött. Isten Fia, Jézus Krisztus elhozta nekünk a világosságot. Ezt ünnepeljük karácsonykor – fejezte be a történetet Luther. 

Áldott karácsonyi ünnepeket kívánunk!

Miklya Zsolt versével, Bódi Kati grafikájával kívánunk boldog karácsonyt minden olvasónknak!

Kiss Judit Ágnes: Áve Mária

Pablo Picasso: Anya gyermekével

Miklya Zsolt: Versimák gyerekhangon

Grafika: Fricska Dorka

Mészöly Ági: Tázi és a csillag

Gyólai Gabi grafikája

Miklya Zsolt: A jerikói vak és a datolyák

Kees de Kort

Forrás: Bartimeus, Parakletos Könyvesház,2014.

Kiss Ottó: A bárányember

Maros Krisztina grafikája

Kalas Zsuzsa: Bálám szamara

Grafika: Kelemen-Czakó Rita

Forrás: Miklya Luzsányi Mónika: Józsua és az állatok

Parakletos Könyvesház

Várfalvy Emőke: Korlátlan gondviselés, avagy a 3SZ hálózat

Klesitz Piroska grafikája

Baker Ági: Vili és a foci

Bódi Kati grafikája

Demény Péter: Hittanóra

Pernyész Dóra grafikája

Molnár Krisztina Rita: ÉGŐ CSIPKE

Mózes és az égő csipkebokor (mozaik, sínai Szt. Katalin-kolostor, 9. század

Ayhan Gökhan: Az Úrjézus és a meztelen csiga

Gökhan egy mai cigány mesét hozott nekünk. Varázslatos,  csakúgy, mint Kata grafikája.

Grafika: Endrődi Kata

Mikor volt ez, meg nem mondom, régebben, mint bármi, alig éltek abban a régiségben cigányok, hát olyan pedig nem is volt, hogy cigányok ne éltek volna.

Hétvári Andrea: Rajzoltam

Pap Kata grafikája

Tasi Katalin: Átváltozás

Álmomban teafű vagyok, anya pedig a forró teavíz. Átölel, és én feloldódok benne. Együtt leszünk tea, és illat, és gőz, csak ő meg én.

Reggel anya a kezét a csészén melengetve teát kortyol, és a hasára néz. Mosolyog.

Álmában látta meg Mária az angyalt.

Testvére növekszik méhedben valahány férfinak és nőnek itt a Földön.

Grafika: Szimonidész Hajnalka

Szőczi János James: Reformáció a családban

Jó, jó... De mi is az a Reformáció? Vagy mit gondolnak róla a gyerekek? Megtudhatjátok James írásából!

Illusztráció: Bódi Kati

Szőczi János:

Reformáció a családban

–       Tesókám, azt hiszem, nagy bajban vagyunk… – rebegte Ferkó, amikor bátyja hazaért.

–       Miért is? – kérdezte unottan Pityu.

Cs. Szabó Sándor A bánya

Ugye nehéz elképzelni, hogy a reformátorok is voltak gyerekek? Pedig voltak! Cs. Szabó Sanyi Luther Márton egyik gyermekkori emlékét meséli el nekünk.

Damó István grafikája

Az én Bibliám

Hamarosan itt a karácsony, és egyébként is, idén van a reformáció 500. évfordulója. Mivel is ünnepelhetnénk méltóbban, ha nem azzal, hogy a Cimbik megosztják az olvasókkal a legkedvesebb bibliai történeteiket? Jövő héttől tehát indul "Az én Bibliám"  sorozat!

búcsúhős csókkal vagy anélkül...

Kedves Olvasók, Illusztrátok és Cimbik,

szeptember közepe óta hetente tűntek fel hétköznapi és különleges szuperhősök a Cimborák oldalán.

Azaz, dehogy! Valamilyen szempontból minden szereplője az elmúlt két hónapnak szuperhős. Köszönjük nektek ezt a csodás két hónapot és ezennel átadjuk a stafétát.

Hogy kinek?

Olvassatok szorgalmasan és megtudjátok!

Búcsúznak a szerkesztők,

Bódi Kati és Németh Eszter

Mészöly Ági: Mary Poppins csodát tesz

(c) Szalay Zsófi

Csodát tenni, ez nem különösebben macerás dolog.
Kell hozzá némi tehetség,
de ne hidd, hogy fárasztó vagy energiaigényes lenne.
Épp ez a pláne benne,
hogy észreveszed,
hol van hiány a valóságban,
egy mozdulattal betapasztod
mesével, olcsó trükkel, kis fantáziával.
Nyilvánvaló, hogy humbug az egész,
fogalmam sincs mitől vannak úgy oda az emberek.
Ilyenkor óhatatlan csalónak
érzem magam,
és még rosszabb, ha azt hiszik
szerénykedem.
Mert általában nem hisznek nekem,
mikor azt mondom: ugyan, semmiség.
Sokkal nehezebb lenne elfogadni
a keserű gyògyszert, a széttört délutánt,
az elveszített labdát, a lehetetlent,
a múlandóságot és a könnyeket,
mikor egy intéssel, egy varázsütéssel
betapasztható a szakadás, kitölthető a hiány,
ráadásul mindenki boldog, hogy végre egy csoda.
Holott csak annyi történt, hogy megint nem volt erőm elég,
hogy szembenézzek azzal, ami a szakadás
másik oldalán vár.

Miklya Zsolt szuperhősei

Az igazi reflexgyakorlat(részlet a Falnak beszélek c. versciklusból)

(c) Klesitz Piroska

Pöcök az osztály jedi-lovagja
múltkor is ő győzött a krétaháborúban
csak az osztályfőnök nem tudott mit kezdeni
az aszteroida-mezővel
reflexesen Pöcöknek mondta
kövesse a nevelői szobába
pedig nem is ő dobta azt a lövedéket
ami az ajtón csapódott
de Pöcök némán tűrte
felemelt fejjel állt az energiamezőben
legalábbis ő így mesélte
és egy osztályfőnökivel megúszta
nem árult be senkit tényleg
hát ő lett az osztály jedi-lovagja
azóta sokat gyakorol
múltkor is láttam a zseblámpával
hadonászott mint a pinyóütővel
pedig az igazi reflexgyakorlat
apa szerint a szófogadással kezdődik
legalábbis ő ezt gyakorolja
mint a család jedi-lovagja

anya első szavára ugrik

Nagy Izabella szuperhős apróhirdetésre

(c) Szentimrey Zsófi

szuperhős néni kerestetik

kéremszépen kedves néni
almáspitét ennék vacsorára
itt az alma meg a liszt is
ki gyúrná meg énnekem?

kéremszépen kedves néni
szúnyogot fognék a gőtémnek
itt az este el nem késik
ki vinné el őneki?

kéremszépen kedves néni
szánkóznék a csillagokon
itt a sok hó ér az égig
ki húzna el engem hozzád?

kéremszépen kedves néni
csak egy ölelésre vágynék
itt a karom eléd tárni
kit zárhatnék önmagamba?

Csík Mónika ügynök Bajuszkirályról szóló jelentése

(c) Móricz Ildikó

Bajusz bácsi, a postásunk, csudaszőr alak.
Szárnyas orkánkabátot, nyeletlen cvikkert,
orra alatt meg irdatlan bajuszt visel.
Akkorát, hogy ha Bajusz bácsi megjön,
a bajuszának külön kell köszönni.
A bajusza tekintélyesebb, mint Bajusz bácsi.
Bajusz bácsi is tekintélyes, persze,
megvan vagy száz kiló, meg egy kicsi,
a fokhagymapürét tormakrémmel eszi,
lepök egy söröskupakot a kerítés tetejéről,
és úgy pedálozik, hogy ha esni kezd,
a víz a kerékpárja hátsó sárhányóját éri,
az első csontszáraz marad, akárcsak
Bajusz bácsi bajusza, kabátja, táskája.
A hátsó sárhányó viszont csattog,
ahogy a szapora eső veri a postásbiciklit.
Ezt maga Bajusz bácsi meséli mindig,
miközben ajánlott levelek után kutat,
könyékig matat a postástáska mélyén,
és irdatlan bajuszát kunkorgatja.

Miklya Móni Rúfusz, a Rettenthetetlenről tudósít

(c)Fricska Dorka

Soma elmélyülten lapátolta a homokot. Várat épített. Hatalmasat. Akkorát, mint még soha. Legalább
százszobásat. Akkorát, amekkorát az oviban még nem látott senki. Akkorát, amekkorát csak a
tengerparton lehet építeni. Ahol sok a homok. Tengersok.
Soma elmélyülten lapátolta a homokot. Aztán odafordult anyához, aki mellette napozott.
– A nyuszit Rúfusznak hívják – jelentette ki ellentmondást nem tűrő hangon.
– Nem Nyuszmusznak? – kérdezte tétován anya a napszemüvege alól, hiszen amióta megkapták a kis
selyemszőrű jószágot, nagy vita folyt a fiúk között a nyuszi nevét illetően. Samu, Soma bátyja rendre
Nyuszmusznak nevezte, de Soma biztos volt benne, hogy valami más a neve. Csak azt nem tudta, hogy
micsoda. Egészen idáig.
– Egy Rettenthetetlen Szőrnyulat nem hívhatnak Nyuszmusznak – jelentette ki homoklapátolás közben.
– Rettenthetetlen Szőrnyúl? Ilyet még soha nem hallottam – vágta oda Samu. Mérges volt, mert anya
kirángatta a vízből, hogy pihenjen egy kicsit. Ezért haragudott most Somára. Meg anyára. Meg a szőrnyulakra. Meg az egész világra.
De anya leintette Samut.
– Rúfusz? És szőrnyúl? De... miért?
– Mert ő egy hős. Valódi lovag.
– Igen? – csapott fel Samu kaján hangja ismét. – És honnan tudod? Csak nem ő mesélte el?
– Ha tudni akarod, igen – csapta le a lapátot Soma. Ezek után nem volt kedve elmagyarázni Samunak a dolgokat. De még anyának sem. Egyáltalán... Nem volt kedve beszélni az egészről. Pedig Rúfusz tényleg Szőrnyúl volt. Valódi és rettenthetetlen. Mint Szőr Lancelot. Szóval, nem egészen úgy, ahogy anya vagy Samu gondolta.
Rúfusz annál sokkal szerényebb volt, hogy magától bármit is elmeséljen a kalandjaiból. Csak egy-egy
szűkszavú megjegyzéssel utalt rá. Aztán el is hallgatott rögtön. De ha Soma elég hosszan könyörgött neki, akkor elmesélte mindet. A sárkányosat. A tengeri kígyósat. A harangtornyosat. A bányavárososat. És akárhányat mesélt, mindig volt újabb és újabb történet, amit Soma még nem hallhatott.
Soma a sárkányosat szerette a legjobban. De Rúfusz lovag kijavította azonnal:
– Nem sárkány, hanem Azi Dahaka.

Várfalvy Emőke a szuperhős mosodából jelenti

(c) Szimonidesz Hajni

Szuperhős fáradtan üldögélt egy toronyház legtetején és elégedetten szemlélte a felkelő napot. Éjszaka megint sikerült megmentenie a város az alvilági gazfickóktól s a városlakók egy újabb szép reggelre ébredhetnek, hála neki.Ahogy a torony tetején üldögélve bámészkodott, észrevette, hogy a köpenye alja koszos. Valamikor este sározhatta össze, amikor egy sikátorban üldözte Főgonoszt, a legelvetemültebb bűnözőt akit valaha látott.Mikor hazaért, fáradtan nézett be a gardrób szekrényébe, ahol szuperruháit tartotta. Meglepődve látta, hogy már nincs több tiszta köpenye és mindentől védő szuperoverálja is csak egy maradt. 
- A nemjóját - vakarta meg álarcos fejét Szuperhős - alighanem ma mosnom kell.Valóban. Szuperhős kék-sárga csempés fürdőszobájában a szennyestartón hatalmas kupacban álltak az egymásra dobált szuperköpenyek, overálok és álarcok.Szuperhős nagyot sóhajtott és elkezdte bepakolni ruháit régi mosogépébe. Nem szeretett mosni. A világ megmentése valahogy sokkal egyszerűbbnek és szórakoztatóbbnak tűnt, mint a mosás meg a teregetés. A vasalásról nem is beszélve.Mosni muszáj, nincs mese! Egy szuperhős nem járhat piszkosan, mindig ezt mondta a mama. - brummogta magának Szuperhős, miközben a konyhájában leült meginni egy nagy bögre, gőzölgő kakaót. Világmegmentés után nagyon szeretett forró kakaót inni. Épp belekortyolt volna a finom illatú, sűrű italba, amikor furcsa hangot hallott a fürdőszoba felől. Bár nem volt ijedős fajta, a Szuperhős majdnem elejtette a bögréjét a különös nyikorgás hallatán. 

Lackfi János B és Sz-Men

(c) Szüdi János

MESE A BATMANRŐL
Van nekem egy Batmanem,
bármily erős, megverem.
Fekete ruhában jár,
fénylik, mint egy svábbogár.

Szája vékony vonalkód,
agya helyén aranyrúd.
Nem nyugszik a kezemben,
elrepül, de ezerrel.
Őt moziban sem látni,
filmből ki szokták vágni.
Ha nem félsz, hogy agyonlő,
kiszedem a zsebemből.

Todó kitálal... pontosabban letanyal - Vig Balázs jelentése a Pókember balesetéről

Tamási Hajni volt az egyetlen, aki ugyanolyan szívesen játszott lányos és fiús játékokat is. Ha akart, tátikázott, pónis matricákat csereberélt, vagy ugrálókötelezett, és ha elunta, akkor segített piros bogarakat darabolni az öltöző mögött. De a káromkodást vagy a böfögést például ő sem szerette. Ma csajos napot tartott, ezért Anikóékhoz állt be rajzolni, nem jött velünk pókemberezni, pedig többször is hívtuk. Ha egyikünk a Pókember, a többiek bűnözők lesznek, így van szabályosan a játék. Felmásztam a nagy fára az udvaron. Óvári és Som Jani odalent lökdösődtek, lövöldöztek, részegeskedtek, káromkodtak. Mert ezt csinálják a bűnözők. Színészkedés közben észre sem vették, hogy vékony talpú tornacipőmben, izzadt tenyérrel magasabbra másztam, mint ahogy szoktunk. A fa törzsébe kapaszkodtam, és óvatosan felálltam. A levelek meg az ágak eltakarták előlem Óváriékat, csak a hangjukat hallottam. Méregettem, hogy melyik ágra kellene leugranom. Mielőtt elszállt volna a bátorságom, nagy lendületet vettem, és elkiáltottam magam:

– Itt jön a csodálatos Pók-em-ber!

Gombos Péter szuperhőse

(c) Miklós Kelemen

Nem vagyok menő srác, ezt el kell ismernem.
Robi, a legjobb barátom például valójában az egyetlen barátom.
Nem azokat a filmeket nézem, nem azokkal a játékokkal játszom, mint a többiek.
Ha azt hiszed, ez rossz, hát gondolom, Te is voltál már kiközösítve.
Szülinapomra kaptam öt új pólót a bátyámtól.
Szerintem látta, mi a helyzet, és menő cuccokkal lepett meg.
Alig vártam, hogy hétfő legyen, és elkezdhessem az új, királyabb iskolás életemet.
Hétfőn a szupermenes pólót vettem föl. Láttam néhány érdeklődő pillantást.
Kedden Thor voltam. Kerek szemek.
Szerdán Amerika Kapitány. Összesúgtak mögöttem.
Csütörtökön Batman. Ekkor már éreztem, hogy téma vagyok.
Pénteken Robi odajött Pókemberhez a szünetben, és halkan odasúgta:
„Figyelj, a Marvel- és a DC-univerzum nem keveredik. Soha. Tök gáz.”

Ündürüxi szellemeiről Majoros Nóra szupertitkos jelentése

(c) Rátkai Kornél

Mindenki talált magának valami hasznos elfoglaltságot a Tatamamán. Alex a tengerparton
lábadozott, az öregek élelmet és tűzifát gyűjtöttek, Delfin, Miló és Bit Hellir pedig
felkerekedtek, hogy kijelöljék a falu helyét.
– A tenger közelében kell lennie, hogy ne kelljen sokat gyalogolni a vízért – mondta Miló.
– Szerintem meg inkább távolabb építkezzünk. Még nem ismertük ki, hogyan változik a
vízszint. Nekem úgy tűnik, a tenger dagály idején akár a napraforgó-ligetekig is elhúzódhat –
vélte Delfin, miközben a talajt morzsolgatta az ujjai között, és megpróbálta kiolvasni belőle az
elemek változását.
– Nem mennék túl közel az erdőhöz sem. Lakhatnak ott veszélyes élőlények – mondta Bit
Hellir, és gyanakodva méregette a susogó lombokat.
Mintha csak a herceg aggodalmára felelne a vadon, recsegés-ropogás hallatszott a fák közül.
A gyerekek és Bit azonnal a földre vetették magukat. Már a zajból is sejteni lehetett, hogy
valami hatalmas közelít: a föld döngött, a bozót susogott. A gyerekek remegve bújtak össze.
Eszükbe jutott az Ündürüxin átélt összes rémes emlék. Végül Miló összeszedte a bátorságát,
és felnézett.

Doktor Korv visszatér... fejezetek Lakatos István szupertitkos jelentéséből

(c) Lakatos, Emma és Tesla

1.

Két hegyes sipkás kismanó ment-mendegélt a macskaköves úton. Egyikük nehéz zsákot cipelt, a másik pedig kis lámpát tartott maga elé, amiben pici szentjánosbogárka ragyogott. Mindkettejük oldalán bűvös kard lógott: elég volt csak megsuhantani, és máris tarkabarka pillangók szálltak elő a varázslatos pengéből, és puha szárnyaikkal addig-addig csiklandozták a komisz bajkeverőket, míg azok hangosan kacagva meg nem adták magukat.

- Úgy örülök, hogy nemsokára hazaérünk a varázslatos Tündérföldre! – ujjongott az egyik kismanó, akit Selyemkének hívtak. Piros sapkát viselt.

- Bizony ám, hamarosan! – rikkantotta a barátja, Szeplőcske. Az ő sapkája kék volt. – Bejártuk a fél világot, hetedhét határon vándoroltunk, míg megtaláltuk a vénséges-vén Tündérkirály elveszett könnyeit!

- Végre elűzhetjük a galád Foncsort, a gaz varázslót! Tündérfölde ismét szabad lesz, és megint naphosszat táncolhatunk a kismadarak énekére! Az lesz ám a víg élet!

Szeplőcske megállt ,és letette a földre a lámpást.

- Táncoljunk hát kicsit, Selyemke, hogy amikor eljön az a szép nap, ne tévesszük el a lépést!

Selyemke lerakta a zsákot a lámpás mellé, és udvariasan meghajolt Szeplőcske előtt.

- Hihihi – nevetett a kis manó. A kezét nyújtotta Selyemke felé, és táncra perdültek. Egyet jobbra, egyet balra, fordulás és pördülés – milyen vidáman ropta a táncot a két manócska! És milyen boldogan ropja majd egész Tündérfölde!

HUSS

FLÖTTY

Hiperhőslány Hendikep helyett Németh és Pikler titkos ügynökökkel

(c)PIKLER ÉVA

Hajszálra pontosan akkor lettek készen, amikor csengettek. Levin úr kifogástalan
udvariassággal kiszólt, hogy egy pillanat, letűrte az inge ujját, begombolta, majd felvette a
zakóját, begombolta, mert egy úr (vagy komornyik) tudja az illemet. Ficsúr a hall díszes tükre
előtt a mellényzsebéből elővett fésűvel akkurátusan megigazította a félrenyalt frizuráját.
(Teljesen úgy nézett ki, mint akit a tehénmama borjúnak nézett és végignyalt.) Emília
tüsszentett egy hatalmasat.
Gertrúd szigorú pillantást vetett rá, mire a kislány eloldalgott a szobája felé, de a galéria
lépcsőjénél leguggolt, onnan figyelt. Gertrúd megigazította a kis fekete ruháját, és
tökéletesen elfeledkezett arról, hogy fehér kötényt visel. Ebben a pillanatban lépett be
MacLemon kisasszony. A minimum 14 centis, tűhegyes cipősarkai akár fegyvernek is
beillettek volna, már ha bárki is komolyan venne egy csupa pántból álló citromsárga
körömcipellőt, hozzá illő kockatáskával, és limette színű kiskosztümmel. A kisasszony
leereszkedően Gertrúdra bandzsított, nyilván mosolynak szánta, majd fesztelenül a tükörhöz
lépett, és finom mozdulatokkal igazított a kifogástalan sminkjén. Emília a galéria lépcsőjének
rejtekében kajánul vigyorgott. Ficsúr arca meg-megrándult, de előlépett, hogy köszöntse a
hirtelen köhögőrohamot kapott Levin úr nyomában érkező fotóst.
– Mondja csak, Levin, mikor találkozhatunk Weiss-Neige asszonnyal? Azt hittem, itt vár
bennünket.
– Drága MacLemon kisasszony, kérem, fáradjon velem a szalonba, amíg asszonyom
megérkezik. Megkínálhatom addig egy frissítővel?
– Nagyon kedves, köszönöm Levin. Levin, ugye?
– Igen, kisasszony.

Hétvári HŐSnóta

Fürge Vinettu kipróbálta,
mennyire hasznos a lóvágta.

Pusztai Toldira tesztelték
hozdela - dobdide petrencét.

Szőke Kevin kora hat hónap,
üldözi egyre a rablókat.

Mennyei étel a hagymásbab,
benne ma senkise babrálhat.

Törje az asztalit apróra,
döngöli szépen padlóra,

püff neki, bajnoki számrendszer,
ad neki délre ma Bád Szpenszer.

Tagjai százfele osztódtak,
ő se találta ma vonzónak.

Ég fele lengeti Csák Norrisz,
sok kicsi kínai zászlót visz,

tátika pislogi szeptember,
bumm bele, fuss neki még egyszer.

Ez csupa móka de játék ma,
pörget a durrbele körhinta.

Bömböl és ordít a hangszóró,
megjavította ma Han Szóló.

Szétszedi, bütyköli Dart Véder,
maszkba hörögni ki nem szégyell.

Hirdeti harcosi törvény ma,
éljen e nagyszerű kolléga.

Este a rosszfiú elfárad,
végre ha vége e zsongásnak,

dugd el e hőskori zanzákat,
súgva se mondd el a macskádnak.

Nóta: Hétvári Andrea
Kép: Vajda Melinda

Smelka-SuperIROman: Becsengetős limerickek

Becsengetős limerickek

– avagy a hétköznapi szuperhősök –

Volt egy kishős, neve Balázska,

hátán húszkilós volt a táska.

Tesicucc, uzsonna,

plusz húsz könyv: fél tonna,

bárhol járt, megrepedt a járda.

Eszti nagy hős, született Tatán,

egésznap lóg a Facebook-falán.

Suliba – még ilyet –

telefont nem vihet,

most offline van, ha nem is lazán.

Volt egy kishős, a neve János,

ásítása elnyelte a várost.

A nyáron – képzeld el –

csak délben ébredt fel,

őszi reggel ezért volt álmos.

Volt egy kishős, a neve Félix,

kérdezték tőle, mennyi a Z, X,

azt mondta, nem tudja,

ő inkább futkosna,

de délre visszajön: ez még fix.

Egy szuperhős a Klaudia,

mert négy nyelven kell tanulnia.

Különórán táncol,

hegedül is párszor:

nyárig nem is kell aludnia.

Volt egy kishős, született Győrbe’,

nem beszélt máshogy, csakis Wordbe’,

számolta a pixelt,

ezzel sose viccelt,

fel is vették a kocka-körbe.

(c) Szalay György

Hétköznapi szuperhősök

 Hétköznapi szuperhősök

Arany János után logikusan Petőfi következne, pláne, hogy itt van az ősz, itt van újra, ráadásul szép is.

Annyira szép, hogy az iskola és kötelezettségek helyett maradunk a szabadidő hasznos eltöltésénél. Részben.

Persze a kötelezettségeket sem lehet megúszni, de különleges nagyítót használunk ahhoz is.

Ebben a szép, meleg esetleg esős és szomorú időszakban ugyanis a szuperhősökkel fogunk foglalkozni.

Legyenek rendkívüliek vagy hétköznapiak. Bújjanak álruhába vagy átlagosba.

Kapjanak illusztrált külsőt vagy tipografáltat.

Mondhatnám azt is, a szuperhősök köztünk élnek. Egyébként tényleg.

Kalandra fel!

Jó szórakozást kívánnak a fedett munkát biztosító, természetesen speciálisan titkos titkosügynökök:

Bódi Kati és Németh(B.) Eszter

Három-dal utca

Bertóti Johanna – Both Gabi – Csík Mónika – Szabó Imola Julianna Arany-szótárából 

MADÁRHA… DAL

Kisded asztal egyik lába

Gyolcs felhőket szárogat.

Ebkaporral, kutyatéjjel

Ajak lepittyed… befagy.

Felborzasztva minden tollat

A jövőnek hint magot.

Hosszú napok, álmatlan ágy,

Vagy lapta, mely, bár falra dobd.

 

ÁLOMI KÉRDÉS

Az óra lüktet lassú percegéssel,

feketén bólingat fülmile szó.

Gondolatim szappanbuboréki

miért oly zsibbatag, mint a rózsafelhő?

ÉDENTÁJ

Nyakbötyök

Reménymag

Édentáji

Lombárny

Szöghajú

Térdeplő

Mocsoktalan

Hóvar

Fájvirág

Bólingat

Sirvafutó

Felhő

Csalvirág

Különöz

Holdas

Szellemujja

 

 

Illusztrációk: Szentimrey Zsófi

Békés Márta Arany-rejtvénye és Arany-portrék, másként

Arany-keresztrejtvény

Illusztráció: Miklós Kelemen

1.      A walesi bárdok királya

2.      A Szondi két apródja című balladában szereplő pap neve

3.      A Vörös Rébék című ballada egyik szereplője

4.      Arany János egyik versének  címében van: …Istók

5.      A Bajusz című költemény főszereplője

6.      Arany költemény címszereplője: … elbujdosása

7.      A fülemile című vers egyik szereplője

8.      A Tetemre hívás című ballada szereplője

9.      Toldi szerelmének vezetékneve

10.  Mátyás anyjának keresztneve

Arany-ifjak és -hölgyek – Arany-portrék, másként

Ki lehet a bomlott hajú hölgy? 

Szőke Panni vagy Dalos Eszti?

Ki lehet a méltóságos? 

Zách Klára vagy Rozgonyi Cicelle?

Ki lehet az aranyifjú? Vojtina, a költő vagy Bárczi Benő?

Ki lehet a gyerekember? Szondi apródja vagy Arany Laci?

Lovag és lovagné, kevi rác és rácné, megesett lány vagy csábító – mind egy képzelet és nyelv, egy tekintet és arc szülötte – Arany Jánosé.

Belőle léptek elő, keltek életre mind a szereplői, ahogy az ő arcából készített látható karaktereket a FaceApp alkalmazás. 

A programot a célra alkalmazta: Miklya Attila.