Kees de Kort
Forrás: Bartimeus, Parakletos Könyvesház,2014.
Könnyű volt Bartimeusnak.
Adjatok napvilágot,
nem baj, ha egérrágott
lyuk csak a kárpitajtón –
naponta így kiáltott
semmibe tekintő szemmel.
Könnyű volt Bartimeusnak.
Fák alatt volt hely bőven,
nem gyűlt a levegőben,
nem torlódott össze a
vizelet szaga, ő nem
kőre pisált, csak a földre.
Könnyű volt Bartimeusnak.
Pálmafák legyezői
voltak értelmezői
a múló napszakoknak,
alájuk tudott dőlni,
mielőtt végleg kidőlne.
Könnyű volt Bartimeusnak.
Ragadt a datolyától
az utcakő, virágpor
táncolt a levegőben,
éden volt közel és távol,
csak magába kellett szívni.
Könnyű volt Bartimeusnak.
Nem érdekelték őrök,
ősök és ismerősök,
jött Dávid Fia, és bárhol
volt addig, nem lepődött
meg, mikor hozzá kiáltott.
Könnyű volt Bartimeusnak.
Amikor újra látott,
már nem a régi világot
látta, mi körülötte
hullott, szaglott és mállott,
mint a túlérett datolyák.
Könnyű volt Bartimeusnak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése