Gyólai Gabi grafikája
Tázi harmadszor kopogtatott a fáskamra ajtaján.
- Kornél! Szofi! Tudom, hogy itt vagytok!
- Mit akarsz? – kiabált ki Kornél barátságtalanul.
- Csak a neveket hoztam át – magyarázott Tázi, és fázósan
összehúzta magán a pulóverét.
- Milyen neveket? – hallatszott most Szofi hangja a kamrából.
- A karácsonyi… – felelt a kislány, és benyitott a kamrába.
- Ki mondta, hogy bejöhetsz? – ugrott az ajtó elé Kornél, de
már késő volt. Tázi elkerekedett szemel bámult a kamra mélyére.
- Ez valami… masina?
- Igen, de tünés kifelé – próbálta a fiú kitusztkolni a lányt
az udvarra.
- Nem is érdekel a hülye masinátok! – sértődött meg Tázi. – Csak
a karácsonyi…
- Minket meg a hülye karácsonyod nem érdekel – vágott vissza
Kornél. – Az egész csak kitaláció. Kisjézus meg betlehemi csillag… jó vicc.
- Nem kitaláció - vágott vissza Tázi, és földhöz csapta a két
papírfecnit, ami a délelőtti ajándékozó sorsolás végén az ikreknek maradt. – De
ti ezt úgysem érthetitek, okostojások!
- Ne figyelj rá! Én örülök, hogy itt vagy – csitította őt Szofi,
és valamit mutogatott a bátyjának. - Ugyanis hárman…
- Tényleg, tök jó hogy átjöttél! – csapott a homlokára a fiú
is.
- Mi van? – értetlenkedett a szomszéd kislány.
- Ez itt egy időgép. Apa tervezte - magyarázott Kornél, és
már nem próbálta rejtegetni a kamra homályában derengő valamit. – Azért nem
voltunk ma iskolában, mert ki akarjuk próbálni, de képtelenek vagyunk
elindítani ketten.
- Mert Apa úgy csinálta, hogy ne érjük el egyszerre a három
panelt. De segítesz, akkor velünk jöhetsz egy időutazásra – ajánlotta kedvesen
Szofi.
Tázi gyanakodva méregette az ikreket. A suliban mindenki
tudta, hogy ketten okosabbak, mint az összes tanár együttvéve, meg hogy az
apukájuk találmányokon dolgozik – de az időgép így is túlzásnak tűnt.
- És… melyik korba akartok utazni? – kérdezte inkább csak időhúzásként.
- Az majdnem mindegy – nagyképűsködött Kornél. – Bárhova
elmehetünk. Megnézhetjük a dinoszauruszokat, az első holdraszállást…
- Akár a kis Jézus születését is? – kérdezte óvatosan Tázi.
Szofi látta, hogy a bátyja valami otrombaságot készül mondani,
ezért közbevágott:
- Akár azt is, ha ahhoz van kedvünk… és ha segítesz. Nézd
csak, itt ez a fülke, ebbe kell bemásznunk…
- Bele sem férünk– hitetlenkedett Tázi. – Ez az egész csak
egy műanyag tojás…
- Nyugi, belül nagyobb – vigyorgott Kornél, és már el is tűnt
a fura masinában.
- Na, jössz? – kérdezte Szofi. Tázi érezte, hogy a gyomra
gombócba kerekedik az izgalomtól. Hatalmasat sóhajtott, és elindult a fiú után a
sejtelmesen villogó gép belsejébe.
- Nincs más dolgod, csak ezen a panelen tartani a kezedet –
magyarázta Szofi. – Betáplálom a koordinátákat a navigációs rendszerbe, és
irány időszámításunk kezdete, Betlehem…
- Csak nehogy kiderüljön, hogy nem volt se jászol, se csillag
– kekeckedett Kornél. De a lányok nem is figyeltek rá: az egyik állítgatta a
potmétereket, a másik tátott szájjal bámészkodott.
- Néhány héttel karácsony előtt fogunk kibukkanni a
téridőből, Betlehemtől keletre… utána egy görbült idősíkon közelítjük majd meg
a barlangot… - magyarázott Szofi
- Már ha van egyáltalán barlang – morgott Kornél, de a
testvére nem zavartatta magát.
- És így biztosan ott leszünk a nagy eseménynél. Indulhatunk?
Akkor mindenki tegye a kezét a biometrikus panelre... és hajrá!
Az időgép halkan duruzsolni kezdett.
- Mikor indulunk? – kérdezte pár másodperc múlva Tázi.
- Már ott vagyunk – nevetett Szofi. - Most léptünk ki a
háttérdimenzióból.
- De a görbült síkon rázósabb lesz az út… – ráncolta a
homlokát Kornél. – A számításaim szerint öt perc, de a valóságból szemlélők
számára öt hét, míg odaérünk Betlehem fölé. Remélem, az idősurlódás nem hevíti olvadásig
a kabin köpenyét.
Tázi szíve majd kiugrott az izgalomtól. Nemsokára megláthatja
mindazt, amit annyiszor elolvasott…
- Tesó, ez nem stimmel – nézett hirtelen Kornél egy villogó
műszerre. – A köpeny már fehéren izzik!
- Állítok a görbületi együtthatón! – jelentette ki Szofi.
- De akkor még nagyobb lesz a…
- Nincs más ötletem – mondta kétségbeesetten a lány.
- Most bajban vagyunk? – kérdezte ijedten Tázi. De pontosan
tudta a választ, az időgép belsejében ugyanis egyre melegebb lett, és a
szerkezet utolsó csavarja is iszonyatosan rázkódott.
- Nem… illetve csak egy kicsit. Elvileg másfél percen belül
célhoz érünk. De ha megolvad a köpeny, ittragadunk – magyarázott Kornél. - Tázi,
figyeld ezt a mutatót! Ha megközelíti a vörös tartományt, nyomd meg azt a gombot!
Azonnal visszarepít minket a valós időnkbe.
- Kiszámoljuk a helyes beállítást – bíztatták egymást az
ikrek, és elkezdtek számsorokat sorolni, gombokat nyomkodni. De a mutató
megállíthatatlanul közeledett a vörös mezőhöz.
- Mindjárt kilépünk a görbületből! - mondta Szofi. – Már ott
vagyunk Betlehem határában!
- Az olvadás megkezdődött! Nem kockáztathatunk tovább! –
kiáltott Kornél. – Tázi, a gomb!
- Ez lenne az a hely? – kérdezte az egyik megfáradt vándor.
- Ez a dísztelen, rideg istálló? – csóválta a fejét a másik,
és megpróbálta mozgásra bírni kedvetlen tevéjét.
- A csillag, amit öt hete követünk, e helyen húnyt ki –
nézett az égre a harmadik. - Tudom, hogy odabent találjuk a kisdedet!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése