Kiss Judit Ágnes: Áve Mária

Pablo Picasso: Anya gyermekével

Elküldte pedig az Isten Gábriel angyalt Betlehembe egy szűzhöz, kinek neve Támár volt, és egy Dávid házából való férfinak, Abihudnak jegyeztetett feleségül. Így szólt hozzá az angyal:

„Üdvöz légy, kegyelembe fogadott!”

Támár megdöbbent ezekre a szavakra, és fontolgatta, miféle köszöntés ez. Az angyal pedig ezt mondta neki:

„Ne félj, Támár, mert kedves vagy te az Isten előtt. Mert íme fogansz a te méhedben, és fiút szülsz, akit nevezz Józsuénak, mert ő szabadítja meg népét annak bűneiből.”

Támár pedig ezt hallva megrettent, mivel férfi nem ismerte még őt, és így szólt:

„Hogyan történhetik ez, mikor az én jegyesem, Abihud, még nem érintett engem?”

Az angyal pedig így válaszolt:

„Ami benned fogan, nem a te férjed magjából, hanem az Isten akaratából fog születni.”

Támár pedig ezt hallva nem mert többé megszólalni az Úr angyala előtt.

És ímé, a következő újholdkor látta Támár, hogy várandós, ahogyan az angyal megjövendölte neki, és félelem fogta el, hiszen az ő jegyese, Abihud még nem érintette őt. Azon tanakodott a szívében, hogyan mondhatná el jegyesének, Abihudnak az angyal szavait, de nem merte a szavát felemelni. Abban reménykedett tehát titkon, hogy házassága megköttetik, és férje nem tudja meg, hogy a gyermek nem az ő magjából fogant.

Azonban Abihud szegény ember volt, és meg kellett várnia a tavaszt, a kecséknek és a juhoknak ellését, hogy megválthassa Támárt az ő apjától, és megtarthassák a menyegzőt. És még mielőtt az ő menyegzőjük napja eljött volna, Támár viselősnek találtatott.

Abihud pedig hirtelen haragú ember volt, és amikor látta az ő jegyesének, Támárnak áldott állapotát, holott nem érintette őt, felháborodott szívében, és apjának, a Dávid házából való Aminádábnak színe elé vonszolta, és így szólt:

„Szűz leányt kértem tőled feleségül, és te türelmetlenségedben titkon másnak adtad?”

Aminádáb így válaszolt:

„Úgy éljek én és az én házam népe, hogy senki az én tudtommal meg nem ismerte a leányomat.”

Abihud erre még jobban felbőszült, mondván:

„Akkor pedig ez az üzekedő szamárkanca saját kedvére paráználkodott. Mit kívánsz tenni a leányoddal, aki törvénytelenséget cselekedett?”

Abihud pedig megszaggatta ruháját, és ezt mondta:

„Mivel neked ígértem őt, odaadom, tégy vele kedved szerint.”

Támár pedig felemelte volna szavát, hogy védelmezze magát az ő jegyese, Abihud és az ő apja, Aminádáb előtt, de Abihud megütötte őt, és öklözte, amíg csak száját szóra akarta nyitni, mivel hirtelen haragú ember volt.

És végigvonszolta őt a városon, és hangosan kiáltozott:

„Itt jön a parázna menyasszony, álljon elő a férfi, ki meghágta ezt a szamárkancát!” Betlehem férfijai azonban hallgattak.

Akkor előállott Aminádáb, és így szólt:

„Betlehem férfijai, aki ezzel a leánnyal hált, megválthatja őt az ő jegyesétől, Abihudtól, és feleségül veheti. De ha senki nincs köztetek, ki őt asszonyává tenné, él az Úr, az én Istenem, hogy bűnéért lakolni fog.”

De Betlehem férfijai hallgattak.

Akkor az ő jegyese, Abihud köveket ragadott, és vele mind az egész város, és megkövezték Támárt az ő apja színe előtt, és meghalt, és őt el nem temették, hanem kutyák nyalták fel a vérét, és hurcolták szét a csontjait Betlehem utcáin.

Izráel népe pedig fogságba vitetett Babilonba harminc esztendő múlva.

És elküldte az Úr Gábriel angyalt Jeruzsálembe, egy templomi elöljáró leányához, kinek neve Jehudit volt, és egy Eliézer nevű férfinak volt a jegyese, aki a Dávid házából származott, és tehetős ember volt. És köszöntötte őt az angyal mondván:

„Üdvözlégy, kegyelembe fogadott!”

Jehudit pedig feltekintett, és látta, hogy az Úr angyala az, és elcsodálkozott az ő szívében. Az angyal pedig ezt mondta neki:

„Ne félj, Jehudit, mert kedves vagy te az Isten előtt. Mert íme fogansz a te méhedben, és fiút szülsz, akit nevezz Immánuelnek, mert ő szabadítja meg népét annak bűneiből.”

Jehudit pedig így válaszolt:

„Avagy én vagyok-e a szűz, kiről a próféta szólott, ki az eljövendő Messiást fogja hordozni az ő méhében?”

Gábriel angyal pedig így válaszolt:

„Valóban ő lesz az, ki a Szent Lélektől fogan.”

Jehudit pedig felujjongott örömében mondván:

„Magasztalja az én lelkem az Urat, és az én lelkem ujjong az én megtartó Istenem előtt!”

És büszkeség töltötte el az ő szívét, és futott az ő atyjához, ki templomi elöljáró volt, és elbeszélte neki mindazt, amit az angyal neki mondott.

Az atyja azonban kinevette és kigúnyolta őt az egész háznép előtt, és mindazok nevettek rajta mondván:

„Édes bortól részegedett meg Jehudit, Lévi leánya!”

Jehudit pedig elvonult az ő belső szobájába, és keservesen sírt.

És három hónap múlva meglátta Eliézer az ő jegyesének, Jehuditnak várandós voltát, és magához hívta őt, és faggatni, kezdte, hogy kitől volna viselős. Jehudit pedig elbeszélte mindazt, amit neki az angyal mondott. Eliézer azonban nem hitt neki, és tovább faggatta, hogy kivel paráználkodott, és háborgás lett a szívében, mivel hazugnak tartotta őt.

Az Úr pedig álmot akart küldeni Eliézerre, hogy intené őt, ne féljen magához venni Jehuditot, mert a magzat, amely benne van, a Szentlélektől fogantatott. Eliézer azonban egész éjjel járkált az ő házában, és nem tért aludni.

Reggelre kelve pedig odaállította Jehuditot az ő atyja, Lévi elé, és így szólt:

„Ímé, a te leányod váradós, maga sem tagadja, pedig él az Úr, az én Istenem, hogy egy ujjal sem érintettem őt!”

Lévi pedig a leányához fordult mondván:

„Valóban így van mindez, ahogy Eliézer mondja?”

Jehudit, az ő leánya így felelt neki:

„Valóban áldott állapotban vagyok, és sem az én jegyesem, Eliézer, sem más férfi nem ismert engem, hanem a Szent Lélek szállt reám, ahogy meg van írva: „ímé a szűz fogan méhében, és fiat szül, és nevezi Immánuelnek.”

Az ő atyja, Lévi és jegyese, Eliézer erre megszaggatták ruháikat és így kiáltottak:

„Káromlás ez! Ez a parázna az ő paráznaságának súlyos vétkét még súlyosabb bűnnel tetézte, és az Istent káromolta!”

És megragadták, és a templom elöljáróinak elébe hurcolták őt. És az ő atyja, Lévi, és jegyese, Eliézer elmondták mindazt, amit Jehudittól hallottak, a vének előtt. Azok pedig ruháikat megszaggatván így kiáltottak:

„Halállal lakoljon ez a parázna, ki paráznaságának bűnét istenkáromlással tetézte!”

Jehudit azonban felkiáltott mondván:

„Atyám, hozzátok elém az átokhozó keserű vizet, melyet Mózes parancsolt nekünk, hogy itattassék meg vele, ki paráznaság gyanúja alá esnék, és él az Úr, az én Istenem, hogy az én bensőben az átokká nem válnék, és méhemet el nem szárasztaná, és az én ártatlanságomat megbizonyítaná!”

Egy azonban a vének közül felemelte szavát Jehudit ellen, és ezt mondta:

„Mózes ezt azon asszonyok ellen parancsolta, kiket férjük paráznasággal gyanúsít, de semmi nincs, mi bűnüket bizonyossá tenné, csak az átokhozó keserű víz, mellyel maga az Úr, Izráel Istene tesz tanúságot az ő bűnösségük avagy ártatlanságuk mellett. Ez a parázna és istenkáromló tevekanca azonban maga tesz tanúbizonyságot maga ellen az ő testével, és terhének nagyságával, és hasának növekedésével.”

És megragadta Jehuditot és lemeztelenítette az ő testét az ő atyjának, Lévinek, az ő jegyesének, Eliézernek, és mind a véneknek színe előtt, és látták az ő terhét és hasának növekedését, és bizonyítékul kiáltották ellene mondván:

„Mi szükség itt még tanúkra avagy az átokhozó keserű vízre, mikor az ő paráznaságát láttuk, és istenkáromlását hallottuk?”

Jehudit pedig irgalomért esdekelt az ő atyja és az elöljárók előtt, de azok nem hallgatták meg őt, és az ő atyja elfordult tőle. Eliézer pedig eltakarta arcát felsőruhájával, és keservesen sírt, de nem emelte fel szavát az ő jegyesének, Jehuditnak az életéért.

És köveket ragadtak, Lévi, az ő atyja, és vele együtt az egész Jeruzsálem, és megkövezték őt. És titokban az ő anyja és annak szolgálói temették el a város falain kívül.

És negyven esztendő múlva pogányok fertőztették meg az Úr templomát Jeruzsálemben.

Akkor az Úr magához hívatta az ő angyalait, és ezt mondta nekik:

„Menjetek, és járjátok végig az én népemet, Izráel fiait, akad-e olyan férfi közöttük, aki szereti az ő jegyesét, és nem kívánja annak halálát még akkor sem, ha bűnösnek tudja őt, ahogy én az Úr, az ő Istenük, Izráel Szentje, szeretem az én népemet, holott sok bűnnel fertőztette meg magát. Mert el akartam küldeni hozzájuk a Messiást, az én magomat, ki nem a férfi gerjedelméből, de az asszony méhéből születik, hogy megváltsa ezt a szeretetlen és elfajult nemzetséget, de egy sem akadt közülük, ki a kezére bízott szüzet ne úgy tartotta volna, mint egyet az ő állatai közül.”

Az angyalok pedig elmenvén, végigjárták Izráel földjét, és Gábriel angyal visszatérvén ezt mondta az Úrnak:

„Körbekerültem, és át-meg átjártam Izráel népét, és nem találtam, csak egyet annak férfijai közül, kinek szíve ne volna kemény, és ne volna kész az ölésre. A Dávid házából való József az, ki jövevényként él a galileusok földjén jegyesével, Máriával.”

Az Úr pedig elküldte Gábrielt Názáretbe.