Kalas Zsuzsa: Bálám szamara

Grafika: Kelemen-Czakó Rita

Forrás: Miklya Luzsányi Mónika: Józsua és az állatok

Parakletos Könyvesház

(Részlet a 30 perc alatt a Biblia körül című rádióadásból

időpont: Kedd reggel 8.30 – közvetlen a reklámblokk után - élő adás)

Stúdió

Kedves Hölgyeim és Uraim!

Üdvözöljük Önöket a „30 perc alatt a Biblia körül„ című műsorunkban. Mint azt hűséges hallgatóink már tudják, minden adásunkban egy bibliai történetet járunk körbe. Mai műsorunk Bálám szamarának esetét veszi nagyító alá. Néhány perce azonban szerkesztőségünkbe az a szenzációs hír érkezett, hogy a híres történet egyik szemtanúja, jobban mondva kulcsszereplője itt legelészik nem messze stúdiónk közelében. Ezért a szokásos kerekasztal beszélgetés helyett most inkább helyszíni tudósítónkat kapcsoljuk, aki árkon-bokron keresztül közelíti meg éppen különleges interjúalanyunkat.  Halló-halló! Hallasz, Riporter Angyal?

Riporter Angyal (mostantól A): - (halk recsegés, ropogás, távolban valaki nyerít )– Halló, stúdió?– (újabb zörejek, halk puffanás....) – hogy az a...

Stúdió – (hangosan suttogva) Khm! Adásban vagy! (kissé hangosabban) Látod már híres Szamarunkat?

A - ... Igen-igen, épp most érek riportalanyunkhoz..... megszólítom (háttérből egyre felerősödő csámcsogás zaja)

-Jó napot kívánok! A 30 perc alatt a Biblia körül műsorától jöttem és pár kérdés erejéig szeretném zavarni. Hallgatóink a pontos tényekre kíváncsiak, s Öntől első kézből értesülhetnek azokról.

Szamár (mostantól Sz): (fújtatás, majd beleegyező prüszkölés)

A: Köszönjük szépen! Hallgatóink nevében is jó étvágyat kívánunk! Akik esetleg nem ismerik részleteiben a történetet, elárulom, hogy riportalanyunk az a híres szamár, aki Isten parancsára Bálámot, a híres ám gonosz varázslót figyelmeztette arra, hogy rossz úton jár, mégpedig úgy, hogy mikor az nem tántorított szégyenletes céljától, egyenesen beszélni kezdett hozzá. Ugye nem tévedek?

Sz: Kérem, kérem... (csuklás, majd hangos nyelés) ... így van. Én vagyok az, személyesen. Valóban, Bálám, gazdám, híres varázsló volt akkoriban s Balak, a Moábita királlyal üzletet kötött melynek célja az volt, hogy barátainkat,  az izraelita szamarakat megakadályozza abban, belépjenek Kánaán földjére s békében együtt legelésszük a répát valamint a dús, zamatos füvet.

A: khm... elnézést, hogy félbeszakítom, de úgy tudtam, hogy az Izraeliták megállítására szövetkezett Balak Bálámmal, őket akarta megállítani Balak, moábita király s azért bízta meg Bálámot, hogy megátkozza az izraelita hadsereget.

Sz: Kérem-kérem. Hogy az Izraeliták miért kísérték el kíváló szamaraikat, nem tartozik rám. Ön azonban a tények pontos ismertetését kérte tőlem. Tehát leszögezem, hogy rokonaink a mi hívásunknak engedelmeskedve a jobb répaföld és a különlegesen zamatos fű reményében érkeztek Móáb földjére, hogy hozzánk csatlakozva ismét teljes békében és egyetértésben legelésszünk együtt.

A: nos igen, különös nézőpont. De kérem, ismertetné velünk, mint szemtanú, hogyan is volt az a bizonyos találkozás az Angyallal? Úgy tudjuk, midőn Bálám minden intés ellenére az Ön hátán útra kelt, Isten egy Angyalt küldött aki az úton várta. Bálám azonban sehogysem akarta meglátni őt, Ön azonban, hogy megakadályozza a továbbhaladást, igen okosan, lefeküdt a földre.    

Sz: Kérem, pontosan így  volt. Az angyalnál kard volt, semmi kedvem nem volt vitatkozni vele. Ekkor jött ki gazdám a sodrából, kezdett el ütlegelni engem.

A: Ekkor hangzott el az Ön elhíresült mondása a  „Mit vétettem ellened, hogy megversz?”

Sz: Igen, ekkor. Azonban már korábban is  részletesen elmagyaráztam Bálámnak, hogy mennyire szégyenletes hogy az undok Báláknak engedelmeskedve megátkozza kedves sógorainkat, hogy soha ne léphessenek be a répaföldre. De mit tehettem, a galád ember a hátamra pattant és hangos tiltakozásom ellenére a véknyamba vágott és így vett rá, hogy útra keljek vele.

A: Elnézést, hogy közbevágok, de az imént mintha azt mondta volna, hogy korábban is elmagyarázta Bálámnak a véleményét. Talán inkább el-IÁ-zta, nem?

Sz: Kikérem magamnak! Mi,  szamarak nem szoktunk IÁ-zni, ezt a rágalmat csak az emberek terjesztik rólunk.

A: Ne vicceljen velem, hiszen a csoda akkor történt, amikor Ön megszólalt. Azt állítja, hogy Önök, szamarak egyébként is tudnak beszélni?

Sz: (kissé sértetten) Nem tűnik fel Önnek, hogy már hosszú percek óta beszélgetünk?  

A: (megszeppenve) Valóban...

SZ: Kérem. Itt most azonnal tisztáznom kell a történelem nagy félreértését, amit a Bibilia bár helyesen idéz, azonban az olvasók közül szinte mindenki egyöntetűen félreért. Az, hogy mi szamarak beszélünk, nem csoda, hanem természetes. Mondhatjuk, hogy nekünk, szamaraknak a társalgás az egyik legkedveltebb tevékenységünk. Természetesen a legelészés után.

A: Kezdek összezavarodni. Tehát azt állítja, hogy semmilyen különleges nem volt abban mikor Ön Bálámhoz szólt emberi nyelven?

SZ: A csoda nem abban rejlett, hogy beszélni kezdtem hiszen addigis beszéltem, hanem abban, hogy az a féleszű kapzsi bitang végre megértette amit én és az Angyal magyaráztunk neki.

A: Hogyan? Hiszen akkor....

SZ: Igen-igen, látom, már kezdi kapizsgálni. Mondhatnék még valamit?

A: Halljuk-halljuk.

SZ: Megragadnám a nyilvánosság lehetőségét, hogy tisztázzam azt az évezredes rágalmat amely fajtám körül lebeg, mely szerint csökönyösek és hajthatatlanok vagyunk...

A: Ezt valóban, már én is hallottam. Tehát nem igaz ez a jellemvonás Önökre, szamarakra?

SZ: Nem. Sőt, egyenesen kikérem magamnak! Kérem, én Isten első szavát is meghallottam és engedelmeskedtem neki, sőt, az Angyalt is én láttam meg elsőre. Ki volt az, aki annyi figyelmeztetés ellenére is lepaktált a gaz Bálákkal?

 A: Bálám

Sz: Úgy van. És ki volt az, aki minden tiltás és intés ellenére mégis útra kelt hogy Isten határozott szándéka ellen prófétáljon?

A: Á, értem már a gondolatmenetét. Természetesen Bálám.

SZ: S aztán, ki volt az, aki nem volt hajlandó észrevenni az Angyalt pedig komolyan mondom, úgy hadonászott szegény ott az út szélén, a lelkét is kitette.

A: Egyértelmű, a gaz Bálám.

SZ: Bizony.

A: S ezek szerint azt állítja, hogy Ön végig beszélt hozzá és arról próbálta meggyőzni, hogy hagyja félbe szégyenletes küldetését?

SZ: Természetesen. A leghatározottabban kifejeztem nemtetszésemet. Elmondtam Bálámnak, mennyire ronda dolog pénzt elfogadni egy ilyen antipatikus külfölditől csak azért hogy átkozódásra vegye rá. Mi, szamarak soha nem tennénk ilyet. Fajtánk messze földön híres szavahihetőségéről és becsületességéről. De hiába korholtam, ő csak ment a maga feje után... és még mi, szamarak lennénk a csökönyösek.

A: Ha így van, amint mondja, Isten miért csak akkor nyitotta meg Bálám fülét mikor már úton voltak?

SZ: Azért, mert már nem bírta nézni, hogy engem, hűséges szolgáját nemhogy nem ért meg, de még ütlegelni is kezd. Ezt már nyilván nem akarta abbahagyni annyiban, s megvédett engem.

A: .... hah.... ez aztán a fordulat...

SZ: tehát ki az aki csökönyös és aki csak a saját akarata után megy?

A: Úgy tűnik, az ember az. Ezek szerint azt állítja, hogy Isten fent idézett csodája nem abban rejlett hogy Ön megszólalt, hanem hogy az akarnok ember értelme megnyílt és végre meghallotta az ő szavát akár egy szamár által is?

SZ: Látom, már egyről beszélünk. De most már folytathatnám a reggelimet?

A: Szenzációs fordulat! További jó étvágyat, kérődzést, hallgatóinknak pedig a hallottak megemésztését kívánjuk!