Illusztráció: Bódi Kati
Szőczi János:
Reformáció a családban
–
Tesókám, azt hiszem, nagy bajban vagyunk… – rebegte
Ferkó, amikor bátyja hazaért.
–
Miért is? – kérdezte unottan Pityu.
–
Hát, tegnap apa kiborult, hogy milyen rendetlen
a szobánk, meg hogy semmiben nem segítünk itthon, ráadásul a suli sem megy
valami fényesen…
–
Ha már megint a matek kettesemet akarod
felemlegetni, kaphatsz egyet!
–
Jó, mindegy, rossz előérzetem van. És a te
szobád is rendetlen.
–
És?
–
Figyelj, bajban vagyunk, nem érted?
–
Nem.
–
Apa mérgében valami ciót ígért be nekünk. És
sokatmondóan hozzátette, hogy volt már ilyen a történelemben és ez most pont
aktuális.
–
Ció?
–
Nem értettem pontosan, de valami vallási dolog.
–
Honnan tudod?
–
A Joci mondta, mert az mindenhez ért. Azt
mondta, ha apa fenyegetett, és történelmi dologról van szó, meg, hogy mi ugye ráadásul
vallásosak is vagyunk, az csak az inkvizíció lehet. Utánanéztem, és nagyon
brutális. Szóval bajban vagyunk!
–
Az a ció lehetne például civilizáció is, nem, az
sokkal barátságosabb? Történelmi, meg aktuális az is…
–
De hogy jön ez a mi szobánkhoz?
–
Hát úgy, hogy emberi, kulturált módon is el
lehetne intézni, hogy rumli van nálunk. Mondjuk, apa nem szedné le a fejünket, nem
lenne bünti, meg ilyenek.
–
Hát ez az! Az inkvizícióban nagyon durva büntik
voltak!
–
És, ha mondjuk szenzációról lenne szó?
–
A szobánk? Szenzáció? Az ki van zárva!
–
Akkor pankráció?
–
Nem, apa utálja.
–
Jó, nézzük meg a gugliban, mit írnak róla.
–
Nézzük. Azt mondja, a rendetlenség büntetése…
–
Az eretnekség büntetése, már olvasni se tudsz? Öcsém!
Nem tudnál pontosabban visszaemlékezni, mit mondott apa?
–
Hát valamilyen ció, meg még a reformkonyha is
benne volt.
–
Porció?
–
Nem. De hol van ebben a reform?
–
Reformporció?
–
Nem, de valami hasonló. Megvan, reformáció!
–
Hmm. Még mindig nem értem, hogy jön ez ide?
–
Azt mondta, most már emlékszem, hogy meg kell
reformálni az itthoni rendszabályokat, mert kupi van minden téren.
–
Jó, nézzük újra a guglit. Reformáció. Azt írja, hitújítás.
Isten és ember között nem kell semmiféle közvetítő. Ez meg hogy vonatkozik
ránk?
–
Hát, emlékszel, amikor anyáék a Zsuzsi
közvetítésével tudták meg, hogy kaptál egy matek kettest? Hát bocs, de ha ő nem
közvetített volna, megúsztad volna a rengeteg pót házit.
–
Viszont megbuktam volna matekból. Hagyjuk.
–
Oké, egy piros pont a reformációnak, mert nem
buktál meg. De anyáék azért még nem az Isten. Köztük, meg köztünk nem kell
senkinek sem közvetíteni.
–
Főnökök a családban. Az valami hasonló. Tovább.
Mit ír még?
–
Pont 500 évvel ezelőtt történt. Rendben, biztos ezért
mondta apa, hogy aktuális.
–
Ez mellékes, gyerünk tovább, keress olyat, ami
ránk is vonatkozik.
–
Hát, itt van például a bűnbocsánat, azt mondja,
hogy ingyen van.
–
Ez nagyon jó. Tehát apáéknak meg kell
bocsátaniuk, hogy ilyen gáz a szobánk. Meg úgy általában mindent.
–
Várj. Van még itt valamit a bűnbánatról is. Az a
megbocsátás előtt van. Na, ez biztos, hogy ránk vonatkozik.
–
Nem jó hír.
–
De legalább nem égetnek meg.
–
Mi van még?
–
Később kitört a vallásháború.
–
Ciki. Nálunk a családi háború szokott kitörni.
Tényleg aktuális dolog lehet ez a reformáció. Most akkor mit csináljunk?
–
Szerintem rendet, a lakásban.
Amikor apáék hazaértek, nem akartak hinni a szemüknek. Pityu
és Ferkó csendben tanultak a szobáikban, ahol soha nem látott rend uralkodott.
–
Sziasztok! Valami baj van? Mi történt? –
kérdezte apa gyanakvóan.
–
De hát apa, nem te mondtad, hogy ma 500 éves a
reformáció?
Nem, biztos, hogy nem mondott ilyet. Azt viszont nagyon
szerette volna tudni, hogy mi a nagy változás oka? Mert nem akart újabb 500
évet várni rá.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése