Az ajtó lefekszik, a kályha kimozdul
A
tetőnek szárnya nő
Az
ablakomban az ördög átka
S a
martalék közt sok zagyva egybegyűlt
Ottkörül
forog a nyelv hegyén
Álmatlan
ágy, fülemile szó
Hosszú
nappalok, sejtelmes éjszakák
Mind
ismeretlen, mind fegyvert köt
Rejtett
magányt mérlegel
Az
eleven érzésben
Csak a
szél nem jár felé
Áll a
küszöbön
Mint
anyám a háború csövében
 |
| lllusztráció: Varga Zsófi |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése